Gondoljátok meg válasz | 2009.06.04 17:02:15 Š (16010)

Sosem az egészet nézed, hanem csak önkényesen egy kis részt ragadsz ki a halmazból és azt csűröd-csavarod...

Előzmény: dr. Szophroszüné (16008)

 

Minden kiemelés „önkényes”, egyikhez sem kell engedély, nincs rá törvény, szabály, nem szükséges az idézéshez politikai konszenzus. Vagyis nem az a rossz citátum, amely nem tetszik az idézett szerzőnek, hanem az, amely meghamisítja a szöveget, amely szembehelyezi a részt az egésszel, mégpedig úgy, hogy azáltal torzul a szerző mondandója.

Vagyis nem sápítozni kell (a vitafórumon) valamely érveléssel szemben, hanem be kell bizonyítani (a vitafórumon), hogy az idéző hamisít.

 

Most idehozom az egyik hozzászólásodat teljes szövegösszefüggésében (egészében), hogy ne érje szó a házam elejét, s megjelölök benne két részletet pirossal. 

Figyeld csak meg, az állításaid ütik egymást!

 

Gondoljátok meg válasz | 2009.06.03 21:38:56 Š (16006)

„De Petúr szűklátókörűsége még csak érthető”

 

Mi, az hogy! Nagyon is érthető. Hiszen itt egyedül Petúr és a békétlenkedők, akik a haza sorsán tipródnak! Amíg ők szervezkednek, addig Bánk az országot járja. Szépen körülutazgatja a Balatont, megszáll minden kellemes hotelben, megfordul minden csárdában, eszik, iszik, Hévízen kezelteti kezdődő reumáját, felmarkolja a harmincegy forintos kiküldetési pénzt, szóval nem nagyon érdekli, hogy vannak olyanok, akik heten sem tudnak egy rossz csőszt fogadni.

 

Nem áll élére a pártütőknek, sőt lebeszéli őket egy esetleges hídelzárás vagy székházfoglalásról. A polgárháború rémét vetíti eléjük. Amit el is fogadnak. A békétleneket teljesen lefegyverezve kimondja, hogy ő nem akarja titkos összeesküvés által érni el célját, mert:

 

Hogy Bánk leüljön a setét szövetség
Gyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb
Mint bánki sértődés kivántatik.

 

Persze, a bánki sértődés, nem egyéb, mint az a nagy sérelem, amely saját személyét érinti, az a hit, hogy Melindától csinos kis szarvakat kapott. Na ezt már nem bírta lenyelni a nagyúr. Miközben Tiborc – micsoda név, e topik címadója sem Eszterc- a mezőgazdaságból élők nehéz helyzetét igen választékos szavakkal ecseteli, csak saját sérelmével bíbelődik. Tiborc rá is szól: figyej má haver!

 

Beszélj, beszélj; igen
Jól hallom én panaszod; de a magam
Panasza is beszél.

 

A személyes sérelemhez, a nemzet sérelmét összegyúrva, elég indokot talál, hogy Gertrúdon töltse ki bosszúját. Agyonszurdálja. Miért is kell ennek a szegény meráni asszonynak meghalnia? Megmondom, azaz:

 

MELINDA
Veled,
koronák bemocskolója! Aki meg-
loptad királyi férjedet, - kitépted
kezéből a jobbágyi szíveket,
árúba tetted a törvényt - nyomád a
nyomorúltakat, - mártírrá tetted az
erkölcsöt és
- sírva fakad -
testvéri indulatból
egy szennytelen nyoszolyának eltörése
végett, királyházban bordélyt nyitottál.

 

Előzmény: Stoppermutter (16004)

 

 

Mi bizonyítja, hogy Bánk csupán ürügyet keres Gertrudis „agyonszurdálásához”? Semmi nem bizonyítja. Ellenben Bánk idézett szavai tökéletesen cáfolják az ítéletet, mely szerint „csak [a] saját sérelmével bíbelődnék”. Korábbi szavai is cáfolják. Te állítod, hogy „nem élére áll a pártütőknek, hanem lebeszéli őket”. Illetve (ne menjünk el mellette szó nélkül) az arcátlanságban már odáig züllöttél, hogy a „hídelzárásról” szóló szamárságodhoz hozzákevered Arany szavait, mégpedig szó szerint, és újra idézőjelek nélkül, mintha te költötted volna a mondatot. Kétszer lebuktál már ilyesmivel, ez a harmadik, hát milyen piti kis Bourbon vagy te, meséld már el?! Ennyire nem szégyelled magad?

 

De ha már itt tartunk, idézzük Arany véleményét tisztességesen, ahogyan kultúremberek között szokás: „A bánki sértődés, nem egyéb, mint ama nagy sérelem, mely e percben csak megkísértve, de végrehajtva nincs: Melinda tényleges gyalázata.”

 

Nincs igaza Arany Jánosnak. Nem ez a „bánki sértődés”; ez férfiúi (esetleg férji) sérelem. Semmi köze a bánki státushoz.

 

Tehát. Ha a drámának nem csak valamely részletét csócsáljuk (miközben egy másik csócsált részlettel cáfoljuk az előzőt, olykor Arany-tollakkal „ékeskedve”), szóval, ha ismerjük a mű egészét, merőben más következtetésre jutunk. Azt állítod, hogy Bánk nem figyel Tiborcra, „csak [a] saját sérelmével bíbelődik”. És ugyanezt írja Mutter is, csak ő ellentett előjellel, mély parasztgyűlöletében hörögve, mintegy panelprolizva, síkhülyézve, miként politikai idoljai teszik a parlamentben:

 

Stoppermutter válasz | 2009.06.03 22:09:42 Š (16007)

Ez a Tiborc kifejezetten frappírozza a mi Bánkunkat, az agyára megy. Folyton ott sertepertél és nyekereg, pedig lehet, hogy otthon dologidő lenne. Egy helyütt meg is jegyzi: "No, itt hágy." - amikor Bánk lerázza, de ő utána sompolyog.
Előzmény: Gondoljátok meg (16006)

 

Kétségtelen, Tiborc is csak dumál magában, senki nem figyel rá, és Bánk is csak dumál magában, mint a bolond. Miért?

Mert Katona drámája nem szocreál stílusban íródott, még kevésbé egy vitadélután szó szerint vett jegyzőkönyve, olvasd csak el, szinte végig monológok, sőt jobbára belső monológok hangzanak el. Mindenki magában beszél. Érzelmek, égig csapó indulatok fogalmazódnak meg, feszülnek egymásnak, és egészen a végletekig, az ölésig menően. (Ottó sem veri ki a farkát decensen, ahogy azt Börcsök Mária elvárná tőle, mert ilyen a dráma. Ilyen a Sturm und Drang.)

 

Bánk nem figyel Tiborcra. Petur nem figyel Bánkra, senki nem figyel senkire. Világos. Na, de ki figyel Hamletra például? Kit érdekel Hamleten kívül, hogy mikor nemesb az a lélek?

Egyébként pedig Bánk a magyar Hamlet, ez olyan világos, mint egy Arany-idézet az interneten! Bánk ezt kérdezi önmagától konkrétan: akkor nemesb-e a lélek, ha Petúrt vereti vasra (közben tűri ennen balsorsának nyűgét s nyilait), vagy akkor, ha a királynét szurdálja agyon (kiszáll a magyarság tengerfájdalma ellen)? Akkor nemesb-e a lélek, ha elbocsátja, vagy akkor, ha visszaöleli a meggyalázott asszonyt?

Olyas dilemma ez, amely kizárólag monológokban feszülhet, és csak gyilkosságban pattanhat, majd ernyedhet el (a József Attila-i és shakespeare-i szabályok szerint). Akár Othello esetében. A mór is csak a legszükségesebbet (a dolog prakticista részét) beszéli meg Desdemónával, a lényeget magában, magának magyarázza.

 

Ceterum censeo Karthaginem esse delendam: megint Herderrel jövök. Többen állítják, hogy Herder főként Kölcseyre, Petőfire, Aranyra volt hatással, Katonát senki nem említi az olvasói között (legalábbis az én ismereteim szerint nem). Ugyanakkor tény, hogy a híres „herderi jóslat” a magyar nemzethaláról, nem egyéb, mint a magyar nyelvi egyedülség végkövetkezménye. Na most, már Szerb Antal rámutatott: Katona drámájában tulajdonképpen mindenki „egyedül van” (a királynak nincs igazi felesége, a királynénak nincs igazi férje stb.), vagyishogy ezért dumál mindenki magában öt kurva felvonáson át, mintha fülhallgatós mobilba dünnyögnének a hősök.

A Bánk bánban úgy van mindenki egyedül, miként a magyarság van egyedül Európa közepén. Tehát Tiborc sem „síkhülye”. Hanem magyar. Herderi magyar. Kivel dumálna, ha teljesen egyedül van? Bánkkal? Ő is egyedül van, hiszen ő is magyar. Ilyen értelemben pedig Gertrudis a legnagyobb magyar. Tűnjék bármilyen furcsának a dolog, tökegyedül lévén, a királyné is magyar! Hírhedett kegyencei (akik amúgy képesek ugyebár egy középhatalom teljes kifosztására) a királynétól nemhogy Bánkot, de még az öreg-prosztata Mikhált sem tudják távol tartani. Mikhál húzza-vonszolja maga után kilógó aranyerét, de így is áttör az iszonyú udvornikok roppant hadán. Bánk nem különben.

 

A Bánk bán is olyan mű, amelyet híven értelmeztek, bőszen aktualizáltak orrba-szája mindig, most is azt teszik (már akik teszik). Olykor tiltották, olykor piedesztálra emelték, ahogyan kell. Azt viszont, ami igazán zseniális a műben: a herderi Sturm und Drangot, vagyis ami a drámát drámává teszi, senki nem érti.

 

A Bánk bán, mint dráma, mint egész, nem a magyarság elnyomatásáról szól. Hanem a magyarság pusztulásáról. Nagyon nem mindegy! Az elnyomatásból föl lehet szabadulni, míg a pusztulásba csak belepusztulni lehet értelemszerűen. Gertrudis nem a feminizmus genezise (miként Börcsök Mária hiszi, illetve hinni szeretné). A gertrudisi sors a magyarság metaforája. Egyfajta sorstalanság ez is.