Rendben!


A cseresznyefa ledobta menyasszonyi fátylát. A természet érett asszonyt szült. Rezdülő leveleit a buja langymeleg szellő néha félrehajtja, hogy az áldott napfény érlelje gyermekeit. Csillogó piros mind, de néhánynak még sietnie kell, hogy halványsápadt színét vörösre váltsa. Roskad az ág, földig hajol, nehéz a teher.

Egyszerre gyermekek tűnnek fel. Egyiknél kosár, míg a másik tálat hoz, a totyogós még magát is alig tudja cipelni. Szednek. Egyet a kosárba, egyet a szájba. Nem beszélnek, tele a száj! Csak egy rigó méltatlankodik a fa tetején, de párja szól: van elég!
Nézem őket, boldog vagyok!