A cseresznye már régen elvirágzott, helyén ujjbegy nagyságú gyümölcsöktől roskadoznak az ágak. Némely vérpiros, másik még csak halovány. A világ és vele a természet szüntelen változik. A virágok nektárját a méhek elhordták, a szirmokat a szél fújta el.

Csak Te maradtál a régi kaszárnyában az őrmester. Csattogásod ide hallom. Gombolkozzon be! Piszkos a csizmája! Hosszú a haja! Maga egyáltalán hogy néz ki? Ha valaki hátulról magára néz, nem tudja kivel áll szemben. És így tovább, és így tovább.

Szerintem, ha egy szép cseréptálban eléd tennének egy tál válogatott cseresznyét, akkor biztosan megtalálnád azt az egyetlen szemet, melyet rigó csípet meg, amely okán aztán lehet az egész világot elparentálni. Sosem az egészet nézed, hanem csak önkényesen egy kis részt ragadsz ki a halmazból és azt csűröd-csavarod, öblögeted, egyik markodból a másikba csorgatod, és közben zsolozsmaszerűen hajtogatod valós vagy vélt igazadat.




Azért feltennék neked egy kérdést, szeretném, ha arra válaszolnál és nem az alanyt, vagy az állítmányt fixíroznád a mondatokban.

A kérdés így hangzik: „Mi a különbség ma Magyarországon a jelenleg baloldalként és jobboldalként jellemzett erők között?”
Különös tekintettel arra, hogy baloldal és jobboldal különbsége abban ragadható e meg, azaz hihető állításnak tartjuk-e, hogy a politikai elit egyik fele hazaáruló.