Végére értem a Göbölyös könyvnek. Tényleg sokat foglalkozik a versekkel, ami végülis jó és ezáltal pluszt ad a Stephen Davis könyvhöz képest, meg az is praktikus, hogy témák szerint csoportosítja könyvének mondandóját. De nekem a Stephen Davis sokkal nagyobb élmény volt. Ebben az is szerepet játszhat, hogy azt olvastam először, tehát minden információ újnak, érdekes és hihetőnek tűnt (bizonyos kérdésekben ellentmond egymásnak a két könyv!), ezen kívül sokkal részletesebben tárgyalja Jim életét, intim közelségbe hozva az olvasóhoz, és úgymond behúzva az olvasót abba a távoli, különös világba.
Göbölyösnél nagyon lehet érezni, hogy bele van szerelmesedve Jim Morrisonba, ezért aztán nem hat annyira tárgyilagosnak, mint a másik könyv, és ugyanakkor nem ébreszt olyan ellentmondásos, szélsőséges érzelmeket sem (legalábbis bennem).