"De merné valaki azt mondani, hogy az LA Woman album rossz?"

Nem merné. Én is csak azt mondtam, hogy ez az igazi blues zene nem áll annyira közel hozzám, mint a korai stílusuk. De a blues műfajon belül biztosan szuper. Amúgy pl. a Hyacinth House nagyon tetszik. Ami viszont kifejezetten nem tetszik: Jim hangja az L. A. Woman dalban. Olyan 28 sör plusz mandulagyulladás hangzása van :-). Az egész lemezre jellemző, hogy megváltozott a hangja, bár a számok többségében azért szerencsére jobban énekel, mint a címadó dalban.

"...nyers "vadul beletolom a pofádba nesze" dalok...az első két albumon..."

Engem nem a vadság bűvöl el, hanem azok a nagyon mély, bonyolult érzelmek, melyek az első három album egyes dalaiban megjelennek, a Strange Days lemezt pedig szinte teljesen uralják. A "journey to the bright midnight" hangulat.