B. Anikó válasz | 2009.06.02 18:57:29 Š (16003)

Egy másik (további) értelmezési lehetőség…

Előzmény: Stoppermutter (16001)

 

A műalkotást nem értelmezni kell. Hanem megismerni. A drámát elolvasni. Sőt még az olvasást követően sem értelmezni, hanem „csak” érteni üdvös a szöveget. Vagyis érdemes kevesebbet olvasnunk, már amennyiben nincs rá elegendő idő, hiszen hát fórumozni is muszáj (necesse), jeleznünk kell, hogy vagyunk, föl kell mutatnunk magunkat a Nagyvilág előtt, s hogy mit?, tulajdonképpen mindegy, bármit… Szóval szerintem idő híján kevesebbet ajánlatos olvasni, ámde alaposan.

 

B. Anikó válasz | 2009.06.02 18:57:29 Š (16003)

… Petúr legfőbb baja Gertudisszal, hogy meráni asszony: a két kitétel egyaránt fontos. Mivel meráni, idegen érdekeket szolgál…

Előzmény: Stoppermutter (16001)

 

Petur nem hülye. Hanem ellenfél. A királyné politikai ellenfele (ellensége). Petur pontosan tudja, hogy az idegen származású politikus nem szükségképpen „szolgál idegen érdekeket”, mint ahogyan Orbán is pontosan tudja, hogy a „rárontók” nem rontanak rá folyvást a nemzetre, de ha a „békétlenkedők” így akarják hallani, akkor így lesz mondva nékik a gyűléseken. Ráadásul Petúr azt is tudja, hogy Gertrudis nem csupán idegen érdeket szolgál, hanem magyar érdeket is, sőt… Sőt! A királyné még a meráni érdekeltséget is igyekszik saját (értsd: magyar birodalomfejlesztő) céljainak szolgálatába állítani. Csupán Petur érdekeit nem veszi figyelembe. Erről szól Katona drámája. Gertrudis uralkodni akar, méghozzá magyar uralkodóként.

 

B. Anikó válasz | 2009.06.02 18:57:29 Š (16003)

… a két kitétel egyaránt fontos. Mivel meráni, idegen érdekeket szolgál, s mivel asszony, képes rá, hogy Endrét behódolásra bírja….

Előzmény: Stoppermutter (16001)

 

Tessék nekem elhinni: a „mivel” (mert, minthogy, hiszen, ugyanis) olyan kötőszó, amely okhatározó mellékmondat kapcsolására szolgál, magyarán: oksági viszonyt jelöl. Márpedig Gertrudis nem azért képes „Endrét behódolásra bírni”, mert asszony; akkor sem, ha az „asszony” szó nőt jelent, akkor sem, ha feleséget jelent.

Vannak olyan nők (feleségek), akik képesek bizonyos férfiakat (férjeket) „behódolásra bírni”, s vannak olyanok is, akik nem képesek. Sőt vannak nők, akik nem is akarják a férfit, a férjet megtörni, betörni, átformálni, megváltoztatni, horribile dictu hagyják olyannak maradni, amilyennek megszületett a jámbor. De ami a lényeg: a hódítás, meghódítás nem női specifikum. És még csak nem is kizárólag különböző neműek hódíthatják meg egymást. Ezért hibás itt a „mivel” kötőszó használata. Azt jelzi, hogy a szerző nem ura az általa forszírozott kifejezéseknek, nem képes Katona fogalmait „behódolásra bírni”, legföljebb annyira, mint Goethe bűvészinasa az igazi varázsló rekvizitumait. Na most, a nick ugye „asszonyi” (Anikó), ám ennek nincs jelentősége, ugyanis általában az okoz problémát, hogy a gondolatok, szavak, fogalmak sem nem hímneműek, sem nem nőneműek. Hanem kétségbeejtően semlegesek. A tények nem naiv, ostoba férfiak például. Vagyis a logika szégyentelenül neutrális jelenség, nyilván ezért nem lehet vele úgy bánni, mint valamely pipogya (esetleg a szerelemtől elvakult) csajjal vagy pasival (sajnos).

 

B. Anikó válasz | 2009.06.02 18:57:29 Š (16003)

… mivel asszony, képes rá, hogy Endrét behódolásra bírja, a király (egyben férfiú és férj is) enged az asszony szeszélyeinek…

Előzmény: Stoppermutter (16001)

 

Ha Börcsök Máriának valamiben igaza van, akkor abban van igaza, hogy Gertrudis (Katona szerint) nem csupán egy szeszélyes nőcike, hanem épp ellenkezőleg: koncepciózus amazon. Valódi uralkodásra vágyik. „Solon- és Lycurgus”-szerű „asszonynak” érzi magát. Királynőnek. És nem szeszélyből, ti. Gertrudisnak önálló elképzelése („saját esze, akarata”) van, igaz, erről közelebbit, konkrétabbat nem tudunk (Katonától), de azt tudjuk, hogy van:

 

GERTRUDIS

Saját eszünket s akaratunkat a

Legostobább köntösben is annyira

Szentté teremteni …

 

Tehát a királyné intellektuális képességeiről nem tudunk sokat, ám az mindenképp jelez valamit, hogy neves politikai bölcselőket „perget az ujjain”, miközben nyilvánvaló: a lelke, értelme rogyásig telt morállal, értékekkel. Az öccsét hitványnak tartja (méltán), és a végső (gyilkos) indulatot is az váltja ki Bánkból, hogy Gertrudis fegyverrel veszi védelmébe szülőföldje becsületét („Hitvány, ne bántsd hazámat”). Nota bene nem női mániából, bolondériából teszi, ugyanis nőiszeszély okán ritkán rántanak bicskát az asszonyok. Teljes tudatosságról van szó: Gertrudis a neveltetéséből származó, hazájából hozott értékek szerint szeretne kormányozni Magyarországon (vö. Szabó Magda „színképelemzésével”: A Meráni Fiú).

Az persze igaz, hogy Gertrudis, Ottótól undorodván, megátkozza saját hazáját, de ezt sem hisztérikusan teszi, ez is stilisztikai fordulat Katonánál, ami a dráma szövegösszefüggésének ismeretében nyilvánvaló.

 

B. Anikó válasz | 2009.06.02 18:57:29 Š (16003)

… a király (…) enged az asszony szeszélyeinek (Petur szerint Gertrudis szeszélye miatt ment Endre a galíciai hadjáratba is)…

Előzmény: Stoppermutter (16001)

 

És ezt vajon hol tetszett olvasni? A Keménykalap és krumpliorrban? Tudniillik Katona még Petúrral sem mondat olyasmit, hogy a hadjárat asszonyi szeszély következménye volna, sőt ellenkezőleg: Katona-Petur szerint Gertrudis egyáltalán nem szeszélyes, Gertrudis pontosan tudja, milyen a hatékony „káderpolitika” például. Tudja, miként lehet a Bánkhoz hasonló fazonokat korrumpálni: „Az ollyanoknak, mint te vagy, nagyúr”, Gertrudis zacskóban árulja a fingot! – ezt Petur mondja Bánknak (benne van a könyvben, el lehet olvasni). Ismétlem: a királyné mindezt tudatosan csinálja, nem szeszélyből. Még az elvakult Petur előtt is világos: az „ötesztendős gyerek / Nyerhesse a galíci tartományt” törekvés sem asszonyi szeszélyre, de még csak nem is nagyravágyásra utal. Katona-Petúr tudatosan vádaskodik igaztalanul és kvázi ostobán; úgy mondjuk: hülyének tetteti magát. Átkozódik. Egyszerű stilisztikai fordulat ez is, mert Petur (mint magas rangú politikus) pontosan tudja, hogy „ötesztendős gyereket” királlyá emelni birodalomépítési alaptechnika (nem asszonyi hóbort), miként a katonai hódítás is az.

 

Petur igazi problémája, hogy az ambiciózus királyné a saját kádereivel (bizalmasaival) igyekszik kiszorítani a hatalomból a régi tovarisokat. Nem szeszélyből, hanem azért, mert a hatalomépítés így működik. Az „új seprő” részint megpróbálja megnyerni magának az „ollyanokat” mint Bánk, részint kibuzerálja a hatalomból azokat, akiknek nem tudja „orrára az édes reménység / Üvegszemét nevetve tenni fel”. Aztán, hogy ezt Gertrudis Lükurgosztól vagy Machiavellitől tanulta-e, nem tudom, egy biztos: nem szeszéllyel, hanem tudatosan, megfontoltan, koncepciózusan cselekszik.

 

B. Anikó válasz | 2009.06.02 18:57:29 Š (16003)

 (Petur szerint Gertrudis szeszélye miatt ment Endre a galíciai hadjáratba is), és távolléte idejére 'a királyi pálcát asszonya kezébe adja'.

Előzmény: Stoppermutter (16001)

 

Bevallom, nem vagyok egy Lux Elvira, mégis ki merem jelenteni: Endre valójában egészen más pálcát szokott volt az ő asszonya kezébe adni. Néha-néha. És csakis akkor, amikor otthon tartózkodott. Másként ugyanis nem megy a dolog. Tulajdonképpen Petur is erről beszél, az „incselkedés” szó nyilvánvalóan erre utal. Persze királyinak királyi az a „pálca”, csakhogy ezúttal nem jogart jelent, hanem vesszőt. Illetve hát, hogyan is mondjam finoman, péniszvesszőt (miként fennebb stílkörökben nevezni szokás), igen, az lett a néni kezébe adva:

 

PETUR

Légy boldog, Endre! ha te királyi pálcád'

Kezébe adtad asszonyodnak, és

Jóságodat dicsérni hallván, úgy veszed

Incselkedését, mint jó pénzt…

 

Petur általában a királyt fikázza, ám ebben az esetben nem csak őt. Ebben az esetben a királyné hatalmi ambícióit is kárhoztatja kvázi hímsoviniszta éllel: von Fingerhut aus! Petur nem konyhát (Küche), nem fakanalat emleget, hanem hímzőtűt, és nem gúnyolódva, hanem dühvel. Na de pontosan erről van szó, gyerekek, Katona világosan fogalmaz: Petur nem hülyének tartja Gertrudist! Nem szeszélyesnek, hanem veszélyesnek. Nem hisztérikának, hanem épp ellenkezőleg: olyan álnok, ravasz némbernek, aki tulajdonképpen átkúrja a királyt is, s pluszban jól kibaszik minden originálisan magyar férfival és nővel (turulhágta-Emse-ivadékkal) – mondom én ezt most kissé jasszosan, hogy azok is értsék a drámát, akiket nem érint meg Katona avíttas szóhasználata.

 

Ez ugyanis nem szexizmus:

 

PETUR

Zárt néki, míg nekünk nem adja ő.

Tű asszonyok kezébe, nem királyi

Pálcánk – le onnan édes asszonyom!

(A felette lévő képet ellöki.)  

 

Ez átkozódás, szitkozódás, fenyegetőzés, lázadás.

 

Egyébként pedig a problémát „joghézagok” generálják. Kétségtelen: Bánk a királyné „jobbágyának” vallja magát, ám Gertrudis is „remegve néz a földre”, mikor meghallja a „nagyúr” nevét. Ami viszont egészen biztos (s ez a mi archimédeszi pontunk): B. Anikó revelatív jogfilozófiát „értelmezett” ide:

 

B. Anikó válasz | 2009.06.02 18:57:29 Š (16003)

Bánk maga a szövegben inkább úgy értelmezi Petúr szavait, ahogyan te, sőt Bánk egy árnyalattal tovább megy, már-már szélsőséges nacionalizmussal vádolja Petúrt:

 

BÁNK
        Várdán, belőled most a nemzeti
        Rút gyűlölet, nem az igazság beszél.

Előzmény: Stoppermutter (16001)

 

A „nemzeti / Rút gyűlölet” nem azonos a „szélsőséges nacionalizmussal”. A „szélsőséges nacionalizmus” szintagma vagy nem jelent semmit (politikai szitokszöveg), vagy hibás döntések sorozatát jelenti, ám amely nem szükségképpen fakad rút gyűlöletből.  „Szélsőséges nacionalizmus” gerjedhet tévedésből is, ostobaságból is, túlfűtött hazaszeretetből is.

 

B. Anikó szerint „Bánk… vádolja Petúrt”.

Noha Bánk a király helyettese, nem pedig ügyész. Még magánemberként sem vádló. Katona egyenesen az olvasó szájába rágja (ismétlem: olvasni érdemes elsősorban, nem értelmezni): Bánk először megpróbálja Petúrt jobb belátásra bírni, Petur viszont ragaszkodik azon álláspontjához, mely szerint Gertrudison nincs az „Istennek a kenettje”, mire Bánk nem vádol, hanem parancsol. „Láncokba” vereti Petúrt, és teszi ezt, mint de jure és de facto uralkodó, mint a király helyettese. Nem „szélsőséges nacionalizmus”, hanem árulás, pártütés miatt adja ki a letartóztatási parancsot:

 

BÁNK 
Megállj! – Ezen haza- s felségárulót 
láncokba verjétek – parancsolom, 
én, a király személye, én – maga 
parancsol Endre, a király!

 

 

Aki pedig politikai ingerületből, esetleg feminista hévvel, vagy akárcsak fórumozói fontoskodásból (irodalmi szöveget aktualizálva) meghamisít egy műalkotást, az merényletet követ el anyanyelve, kultúrája, végső soron a hazája ellen. Különösen akkor, ha a haza népe allergikus, afféle „herderi helyzetben”, ráadásul Trianon óta súlyosbodó helyzetben kínlódik (miként a magyarság).

 

Stoppermutter aktualizáló okoskodása, „szellemeskedése” láttán pedig simán lehidalunk: „józan konzervatív felfogás”, „devizahitelesek komplexusa”, „mintha csak a barikad.hu-t olvasnád”, „ennyi kritikára futja a magyar urak felé”.

Ilyen zsiráfok nincsenek!

Lehet persze „aktualizálni”, lehet szellemeskedni, de nem így, könyörgöm! Ez egyszerűen gyalázat. Még az interneten is. Vagy itt van például a „mágnások profitvisszaforgató hajlandósága”; kérem, ez már akkora zsiráf, amekkorát még a leghülyébb rendőr is csak ritkán láthat a virtuális állatkertben.

 

Végül általános tanulságul mondom: B. Anikó rövid hozzászólásában kétszer is szerepel az „értelmezni” ige. Sőt az első mondatában mint csupán „lehetőség”. Márpedig az ilyesmivel csínján kell bánni, ugyanis megfigyelhető: az „értelmezés” szót jobbára azok használják, akik nem értik valójában, hogy miről beszélnek: Mondanék én is valamit a dologról, mer’ mé’ vóna mᒠaz kevesebb, amit én mondok, mint amit akárki mond?!

 

Azé’! – már hogy szabad legyen rá így válaszolnom. Azért, mert ha van mit érteni, akkor nincs mit értelmezni.

 

És igen-igen jellemzőek az „árnyaló” fogalmak is:

 

B. Anikó válasz | 2009.06.02 18:57:29 Š (16003)

Bánk maga a szövegben inkább úgy értelmezi Petúr szavait, ahogyan te, sőt Bánk egy árnyalattal tovább megy, már-már szélsőséges nacionalizmussal vádolja Petúrt…

Előzmény: Stoppermutter (16001)

 

Ha szabad megjegyeznem, én műszaki iskolákba jártam, ezért tudom, s ha olvassa ezt a rovatot képzőművész, megerősítheti: az árnyalás valójában kiemelést, hangsúlyozást, differenciálást, érzékeltetést jelent, míg a B. Anikó által használt kifejezések (az „értelmezés”, az „árnyalattal tovább”, a „már-már”, a „szélsőséges”), nem az árnyalás, hanem a maszatolás, a szellemi csüszetelés segédfogalmai.

Mi az, hogy „már-már szélsőséges”? Egy picikét fasiszta? Fasisztácska?

 

Petúr nem szélsőséges, sőt nem is a „hatalmat”, nem a „koncot” félti pejoratíve, hanem a puszta érdekeit (a „territóriumát”) védi a behatolóval, a hódítóval szemben. Ideologizálással is, moralizálással is, demagógiával is, merthogy így működik a dolog. Egészen természetes, és aki ezt nem érti, aki „értelmezés” örvén szimplifikál, puszta nőgyűlölettel, idegengyűlölettel, „koncféltéssel” stigmáz egy drámai figurát, az a történelemből nem ért semmit.