Nagyon jó gondolatmenet, a szívemből szólt.
A barokk tényleg nagyon szerteágazó. És én ezért is tartom nagyon fontosnak a kapcsolódási pontokat, amiket említettem is.
Visszautalnék a "slágerek" témájára is (amiről korábban már beszélgettünk), reneszánszhoz képest a barokkban ugrott meg először igazán (szerintem) a slágerek máig tartó népszerűsége: külön figyelmet érdemel(het) akár a megtalálásuk, akár az elkerülésük, a barokkal való ismerkedéskor.
A nemzeti sajátosságok mentén való felfejtés akár könnyebb is lehet, mint a kronológia mentén való felfejtés. (Lásd spanyol-olasz mediterránumot)
A tánczene például tényleg egy remek fókusz lehet egészen addig is, amíg eljut az ember Bach stilizált tánctételeiig (szvitek, partiták stb.)
Az egyházi zene is döbbenetesen izgalmas - teljes pompájukban olykor nagyon nehéz - szépségeket tartogat.
Amúgy nem tudom mennyire közismert, és most sajnos nem tudom pontosan idézni Schopenhauert, aki szerint Bach a zenei _gótika_ csúcsa.