>...Domenico Scarlatti pl. nagyon érdekes...
Míg apjáról Alessandróról gyakorlatilag én se tudok semmit, addig e topikból is kideríthetően, nagyon nagy rajongója vagyok Domenicónak. (Ő Domenico, a nagy triász harmadik tagja Bach és Händel mellett, aki 1685-ben született -> 1985-ben e jubileum révén volt egy szenzációs TIT-sorozat Földes Imrével, aki zsenális zenetörténész és előadó: máig emlékszem rá).

Életének fő műve az a kb. 555 egytételes csembalószonáta ami fennmaradt és mára már van gyűjteményes kiadás is belőle (több is). Scott Ross a fiatalon elhúnyt csembalista nálam Scarlatti-etalon (Amíg ő nem volt, addig Ruzickova volt, gyengébb recsegős Supraphon-lemezes kivitelben). Aki szereti a csembalót és ezt a zenei formát, annak kihagyhatatlan. Nem mondom, hogy minden darab egyformán csúcsot ostromol, de nagyon jó hallgatni, és egy némelyik bachi-szinten zseniális (nekem). Olykor az invenció valóságos diadala/ünnepe.

Pár felvétel van fenn a youtube-n, és még ott is elég jól szól. Scott Ross, hangszerben, tempóban, felfogásban, interpretációban, felvételtechnikailag nálam abszolút csúcs. Óriási értéke a legújabb cd-korszaknak. (Ráadásul én még rosszat nem hallottam tőle más szerző esetén sem)