Hogy egészen őszinte legyek, nem tudom, Mulder mennyire őszinte magával. A végtelenségig ragaszkodik dolgokhoz, tűzön-vízen át. Nem hajlandó fontolóra venni logikusabb, "földhözragadtabb" magyarázatokat, hihetetlen önámításra képes. Meg van győződve az igazáról, hisz bármiben, ami ezt alátámaszthatja. Ez persze egy dolog. Nekem mindig Ibsen Vadkacsájának Hjalmarja jut eszembe, az önámítás mestere. Ezt csinálja Mulder is, és nem érti, miért nem osztozik ebben más.

És azt igazságkeresést megszállottan csinálja. Nem lát, nem hall, nem képes normális emberi kapcsolatokra. Nincs megállás egy percre sem. És egyre jobban izolálja magát mindenkitől, miközben nem veszi észre, hogy az igazság már fényévekre került tőle.

Ebből a szempontból találó a második mozifilm: Mulder önmaga karikatúrája lett. Egy megszállott férfi, akinek nincs senkije, aki még mindig keresi a nagy igazságot ( és az ugyan micsoda????), és nem sok minden választja el egy zárt intézettől ....

Csoda, ha ezt egy épeszű nő nem akarja végignézni?