Sajnos, aláírom, a félelem igazgat. Héten vidékre utaztam, nagyvárosba. IC, normálkis utasok. hát én kifogtam a négyes ülést, ahol velem szembe egy 120 kilónál kezdődő norvég fészkelte be magát. Azzal indított, hogy letett az asztalra egy papírdarabon úgy csomagolás nélkül 4 sült combot. A szag elárasztotta az egész kocsit. Majd komótosan bezabálta. Igen, az zabálás volt, nem evés. kézzel tördelte a zsírosan csöpögő húst, törte a szatyrából a kenyeret, morzsált, hangosan csámcsogott, percenként horkantgatott-büffentet jókat hozzá, közben állandóan le-lenyúlt és a bokáját vagy a lábszárát vakarta (tetű? rühatka?). Jókat húzott hozzá az italából, öblíteni a falatokat. Ez ment 3/4 órán át. Hogy a másik három europoid utastárs igyekezett meg nem sérteni a tekintetével, azt kegyesen elfogadta (toleráns volt velünk fehér nácikkal szemben, én is óvakodtam a látómezejébe emelni a demokratát, ott öl meg ha meglátja). A végén szomszédjára se tekintettel léve újságot böngészett, valami sporthíreket (büffentések közben alapból, biztos emésztődnie kellett a husinak).

Végre leszáll Szolnokon, akkor a légkondi kivitte a szagokat és újra Európába érkeztünk.