Egérke:
A szenvedélybetegségek csak tünetek, talán legyőztük valamelyiküket, de ezzel magunkban valójában semmit meg nem változtattunk - a probléma megjelenik máshol és másként. A legtöbb ilyen esetben ráadásul nincs is szó többről, mint tagadásról. A példáidnál maradva: a dohányos kívánja a cigarettát, a fogyókúrázó az ételt. A valódi változásnak belül is meg kell történnie, nem csak kívül.

Mikor független gondolkodásod az érzéseidtől? Amíg van működő személyiséged, addig az, mint egy szűrő, meghatározza gondolatláncaidat is.

Dudusch:
Az általad idézett sorok más köntösben: nem a világot, magadat kell megváltanod. A személyiségeddel kapcsolatos változásokat azonban éppen a téged körülvevő környezeten keresztül viheted végbe. A látszólag kívül megvívott csaták teszik csak igazán mássá a bensőt.

Ahogyan az már a fentebb leírtakból is kitűnik, teljes mértékben egyetértünk abban, hogy a változást mindig magunkban kell előidéznünk, én pusztán arra próbálok rávilágítani, hogy mindehhez az akarat kevés, idő, vagyis cselekvés kell hozzá.

Másrészről mik a vágyak? Nem azokból állunk? Szerinted a tudatosítás meg is vált minket tőlük?

Minstrel