Gabikám, meg lehetett oldani, mert még ha keveset is keresett a pedagógus, abból egyrészt valamennyire megélt, másrészt általában kifizették a túlórát, valamint az óraszám-emelések előtt egyszerűen többen voltak. Az óraszám emeléssel kirúgtak egy rakás embert, az óraszám emeléssel nem emelték a fizetést, és kéthavi túlóraelszámolás van, amely túlórákat minden egyes elmaradt nap, szünet, satöbbi ezerrel csökkent - nekem a legritkább esetben fizetik az összes túlórámat így, míg egyhavi elszámolással általában megvolt.

(Megoldás? Németországban, ahová cserézni járok, egyáltalán nincs napközi. Sőt, a legtöbb helyen menza sincs, gyerekek ebédre haza, ha van délutáni tanítás, általában egy héten egyszer, akkor vissza, ha az egésznek vége, gyerek kvázi kitesz az iskola elé. A tanárnak meg egyáltalán eszébe se jut, hogy a munkája végeztével bent maradjon pluszmunkára, ingyért. Tudom, ott mindenki többet keres, belefér, hogy anyuka otthon maradjon, ilyesmi... De szerintem már az is elképesztő, hogy itt nálunk coccalista maradványként megmaradt a napközi, meg a menza, meg minden.)