A szülő szabja meg az én munkaidőmet - hát lófüttyöt, de méretest.

Nekem kezd ebből elegem lenni, hogy nekünk mindent meg kell csinálni, mert erkölcsi kötelességünk. Én speciel ingyért vagyok utazásszervező, rendezvényszervező, könyvelő, pszichológus, fénymásoló szerelő, táborban lányok védelmezője más iskolák tök részeg tizenéveseitől, mindezt havi száztizenpár bruttóért. És a szülő a szentség, az érinthetetlen, engem meg folyamatosan kutyapicsáznak valahol, és nekem kell megértenem, hogy de hát a szülő az ember, hogyne.

(bocsássatok meg, olyan év van mögöttem, hogy remegek a fáradtságtól, és még messze nincs vége, kicsit elegem van. Najó, a kölkeket még imádom azért.)