Valaha én is azt hittem, hogy megváltozni nehéz, szinte lehetetlen.

Aztán rájöttem technikákra, amelyekkel nyakatekert módon érdekeltté tettem magamat a változásban, így néha sikerült elérnem egyet-mást.

Most elolvastam Eric Berne könyvét, és azt találtam, hogy az általa használt személyiségmodell megdöbbentően jól használható. A segítségével rendre sikerül azonosítani, hogy rajtam belül ki kicsoda, és honnan veszi a hülyeségeit. Ezzel lehetővé válik, hogy a megfelelő pillanatokban rászóljak a bennem lakozó szülői hangokra, hogy ne pofázzanak bele a dolgaimba.

Azt a nézetemet továbbra is fenntartom, hogy az akarat szabadsága illúzió, viszont ennek már nem tulajdonítok többé gyakorlati jelentőséget: most már úgy vélem, hogy az ember személyisége és sorsa sokkal inkább formálható, kézben tartható önmaga által, mint amennyire ez általában sikerülni szokott a népnek.