Egy kis webfordítás a norvég beszámolókból: "Kövéren annyira tiszta volt. bár Garm annyira ideges volt az ő tudna tesz pisilt magán hs-hs, és a hangverseny egy órát egy kicsi rövid (følesed lettek mint egy fél, de bugyognak volt egy óra). Åpna Little Blue Birdsdzal, aki jól bosszantóan dolgozott, ahogy ha ők játszani ez volt. Egentlig a tetőpont, a naggyal különleges videogreia, ami ment, a háttérben. Másképp the 2-3 dallam Shadowsból a tea, Nap játszott (hasonló Music és Funebre ott ők én tevés), sugárútesésben en a Perdition Cityből (Porn Piece, de nem emlékszik ez hele, volt de mindennek ellenére Silence ep`ene), való elemekkel en Blood Inside-ból (teautakban) ... Játszottak egy hangzott én nem értelem mi volt, annyira lehetséges ez egy fedőhang volt? Ylwizaker basszuson játszott, és a frázis szeretetben te volt a szövegben az emlékszem ... és véget értek en laenger ambiental parti ki inkább nem tudom azt mondani, hogy jövök egy kevés lemezről, de bosszantó legyél vad tovább ez sugárútesésben volt. Ennek a végén ez annyira nyugodt volt az én ki ült egy sorban kettő, amit hallottak bugyogni, mikor Garm egy füstöt gyújtott magának.

A Theremin hölgy természetesen vicces volt az ők. LITT hatékonyan talán. Bosszantó kövér szoba ...

Nem éppen kevés emésztődött a hangverseny megnyugszik, de az, hogy egynek voltak-e valószerű reményei, az embereknek elégedetteknek kellene lenniük, bár ez javulásért tágas. Meglehetősen bizonyos, hogy ez még mindig mellesleg flerhangverseny lesz, és Ylwizakernek látszólag játszania kell Paperboyszal Quartenön, ahán."

És a tracklist:
Little blue bird (A Quick Fix of Melancholy, 2003)
rock massive (Svidd Neger, 2003)
Funebre (Shadows of the Sun, 2007)
Let the children go (Shadows of the Sun, 2007)
everybody (?)
silence
Porn Piece or The Scars of Cold Kisses (Perdition City, 2000)
blake (?)
In the red (Blood Inside, 2005)
Like Music (Shadows of the Sun, 2007)
Not saved (Silencing the Singing, 2001)