„Úgy tűnik, Börcsök Máriának rokonszenves a bosszú mindenek felett (minden áron) attitűd.”

 

 

Ebben is igazságot kell szolgáltatnom Börcsök Máriának. Nem a bosszú szükségességéről, különösen nem a mindenek felettiségéről ír, hanem arról beszél, hogy a két bosszútípus közül néki a jágói változat a rokonszenvesebb. Ha már muszáj a bosszú, akkor még mindig elfogadhatóbb az intrika, mint az esti imádság utáni fujtogatás (majd öntoroknyiszálás).

Ismétlem: Börcsök itt is hülyén fogalmaz (Babarczyhoz hasonlóan publicisztikai antitalentum), a „rokonszenvesebb” szót használja, mondjuk az „elfogadhatóbb”, a „tűrhetőbb”, vagy még inkább a „kevésbé ellenszenves” helyett, ám ami „csupán” azt jelenti, hogy marokszám majszolja ő is a fogalmazásgátlót, s nem szükségképpen azt, hogy a velejéig volna romlott a lelke. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy nem romlott, hanem azt, hogy ez a szövegéből nem szükségképpen derül ki. (Személyesen nem ismerem a csajszit.)