A magyar viszonyok sajátosak. Sajnos, még mindig ott tartunk, hogy a magadfajta kis-közepes termelők teljesen magukra vannak hagyva és rendkívül kiszolgáltatottak. Olaszországban pl. mindenki valamilyen TÉSZ-nek megfeleltethető szervezett formához csatlakozik, amely szervezetnek óriási alkupozíciója van és egy logisztikai központból történik a termék terítése, javarészt külföldre. Mindez kiiktatja a nagykereskedelmi fokozatot, sőt a legtöbb szövetkezetnek saját kiskereskedelmi eladóhelyei is vannak honi területen.
A termelők a segédanyagokat gyári áron kapják, mivel a szövetkezet rendeli az összes tag számára elegendő, hatalmas tételekben.
A piacot is nagyrészt ők befolyásolják azzal, hogy adott időszakban adott fajokkal és fajtákkal árasztják el nagy mennyiségben. A közönség ezt úgy éli meg, hogy éppen "annak van a szezonja" és Te magad ebből a sorból nem lóghatsz ki, mert a tömeg a kínálattal kondicionálva van. Ez aztán erősen meg is szabja a mozgásteredet. Az olasz vevőket például úgy hozzászoktatták a japánszilvához, hogy a finomabbnál finomabb európai szilvákat az olaszoknak már el sem lehetne adni.