Persze, látni hogy ki az aki ad, ki az aki nem (bár előferdül meglepi is), de attól, hogy valaki jattot kap még nem fog jobban érteni ahhoz amit csinál. Ha meg valaki azért bánik hanyagul a megrendelő holmijával, mert nem kap/nézi ki a jattot, hát annyi szép pálya van még a világon. Ha meg az embereim közül valaki egy ebédet "tekerne" ki magának, biztos leverném a derekát. A kódisoknak az aluljáróban a helyük. Ha valaki ügyfélként adni akar valamit, az legyen hűvös (de nem jéghideg!) bármilyen buborékos ásványvíz, esetleg (ha a főző nincs elcsomagolva) egy kávé, de nem több. Ha meg úgy érzi, hogy borravalót is akar adni, azt a végén, lehetőleg nem a fuvardíjjal együtt.

"közben kellett volna neki az útlevele, és át kellett kutatni érte az összes dobozt a kocsin."

Cukorbeteggel jártunk hasonlóképpen, a másik címen lett rosszul, és dunsztja sem volt, hogy a párszáz zsákból, amivel telepakoltuk a szobát, melyikben is lehet az inzulin.