Szia georgina 1,

Igen sajnálatos mindnyájunk számára egy olyan jeles személyiség elvesztése, mint apuskám. Mikor az ember társul egy közösséghez, akkor önmagát, a szeretetét adja azokért az emberekért, akikkel bármilyen szinten is kapcsolatba kerül.

Jómagam nem ismertem Őt személyesen, viszont sokszor olvastam humanitárius hozzászólásait, tanácsait, lelkesítő leírásait. Apuskám távozása pótolhatatlan és hosszú ideig fogunk még emlékezni rá, hiszen tagja volt a közösségünknek és nagyon sokszor segített közlékenységével.

Szomorú az élet! Mély együttérzéssel kívánom, hogy enyhüljön az a fájdalom, ami az utána maradt űrt csillapítani most képtelen......

macc'