Szia e.n.c.i!

 Olvastam a zorka2-höz hasonló történetedet és borzong a karom még mindig. Lehet vitatkozni hogy létezik-e élet a halál után, mi lesz a lélekkel, és egyáltalán léteznek-e szellemek. Tudom, ez nem itteni téma, de (olyan Zoránosan vagyok, értem ez alatt, hogy "Én is hiszek egy-két szép dologban....") hiszek abban hogy léteznek szellemek. Hiszek abban, hogy a halál után is a lélek él. Nem vagyok egyetlen vallási szekta tagja sem, a magam módján hiszem azt, hogy van egy felsőbb hatalom. Imátkozni is szoktam, de nem olyan keresztény módón. 

 Hiszem, hogy aki nagyon közel áll hozzánk és távozik az élők sorából valahol velünk is marad. Az álmok topikban folyton a nagyszüleimmel jövök, lehet uncsi is, de azt kell mondanom, ez a történet is róluk szól. 

 A Nagymamám mikor meghalt, anyám úgy próbált meg a temetésénél "intézkedni", hogy a 14 hónappal korábban távozott nagyapáméhoz hasonló legyen. Erről beszélgettünk a konyhába, ami tipikus kisfalusi konyha a falon tányérokkal... Annál a mondatánál, hogy biztos elégedettek lennének mind a ketten a választásával, egy kicsi fatányér leröpült a falról. Nem le ESET, le RÖPÜLT srégen. Megnéztem a tartóját, épp volt, a szeg nem esett ki.... A másik eset, szintén a mama hallála után temetés intézésének idejében: a szomszédba a barátnőméknél az összes TV és nálunk is az összes TV a VB egyik meccsének kezdetekor bekapcsolt. Azért tudom, hogy viszonylag egyszerre, mert a barátnőm lesápadva jött át és mesélte, hoyg nem érti mi lehet, a távirányítók jól elpakolva és mégis. Akkor mondtam Neki, semmi para, papa jött meccset nézni, mert nálunk is ez volt. Ja, nem volt akkor áramkimaradás sem. :)

 A harmadik eset, ez már jóval a temetés után, anyám dolgozott, én pedig jól megérdemelt pihenőhetemet töltöttem. A húgommal ketten ültünk a konyhába és valami olyan hangot hallottunk a nagymamám volt szobája felől, mint amikor rosszabbul érezte magát, és krákogott, zilált. Összenéztünk, egy egyszerre kérdeztük meg:Te is hallottad??? Úgy nyitottam ki az ajtaját a szobának, hogy vártam ott fog ülni az ágy szélén és mosolyog. (MOst mindjárt bőgök... mert nagyon szerettem őket és hiányoznak még mindig, de tudom, jó helyen vannak) 

 MOndjuk ennek most semmi köze nem volt a jósláshoz...