Szia zorka2 !

Köszönöm,hogy elmesélted a történetedet.Azt hiszem értem,mi nyomja (illetve nyomta)a lelkedet.Biztos vagyok benne,hogy később,amikor a félelmeid lecsendesedtek,megbékéltél,és álmaidban (egy idő után már képes vagy róla álmodni),és gondolataidban sok kellemes percet,órát töltesz a szeretett néhai férjeddel.

Most elmesélek neked,egy hasonlóan szomorú,de reménytadó történetet.

Anyám utolsó heteiben teljes ellátásra szorult,így otthon hagyva pici fiamat,és férjemet,hozzá költöztem,és ápoltam.

Egyik éjszaka álmodtam: ( JÓSLÓ ÁLOM !!! )

Álmomban azt mondta,hogy már csak néhány napja van hátra,és ne legyek szomorú,de a hétvégén szombaton délután itt kell hogy hagyjon.
Én szomorú voltam,de ő vigasztalt. Megígérte,hogy ha van odaát valami,jelet küld nekem.

( Most el kell,hogy mondjam: Szüleim soha nem neveltek vallásosan,és akkoriban én hallani sem szerettem,semmiféle "hitkérdésről". Anyám,mikor beteg lett,akkor lett vallásos,és kezdett templomba járni.

Azt gondolom,hogy lelkiismeretfurdalása lehetett, a"hitetlenségem " miatt. Pedig igazán nem Ő tehetett róla! Más értékrend szerint kellett élni!)


Két nap múlva rosszul lett,és az orvos beutalta a kórházba. A férjemmel szombat délelőtt hiába látogattuk már meg,Ő lázban égve,nem volt tudatánál.
A nővérke bejött a szobába,és megkért,hogy vegyem le a nyakáról a láncot,és a gyűrűit.
Remegő kézzel,teljesítettem a kérést,de marcangolt a bűntudat,egy utolsó tolvajnak éreztem magam,aki kifoszt egy haldoklót.

Hazafelé iszonyúan vegyes érzelmek csapongtak bennem.A félelem,a kétségbeesés,a bűntudat harag.....
.
A Duna közepén járt a villamos: A könnyeimmel küszködve,az ÓRÁMRA PILLANTVA arra gondoltam,.........ha annyira akarsz,hát menj,hagyj itt,!!! ki tart vissza ???

....pár órán belül megérkezett a távirat: PONTOSAN AKKOR HALT MEG !

A temetésen a testvérei ülték körül a koporsót.
Lesütött tekintettel,marcangoló bűntudattal a tömegbe vegyülve,képtelen voltam a gyászra. Nem bírtam elviselni még a gondolatát sem !

Pár nappal később
Nyári este volt........karomban a kisfiammal szomorúan felsóhajtva néztem fel az égre......s,abban a pillanatban egy hatalmas csillag hullott alá az égből.

Patakokban kezdtek folyni a könnyeim,s lelkem megkönnyebbülve borult gyászba.

Én hiszem,hogy te is megtaláltad a lelki békédet!