Szia Lizy!

Ha megérkezett a szakvélemény, az nagyon jó, mert akkor rögtön kezdődhet is a terápia. Az első dolgod az legyen, hogy beszélj az iskola igazgatójával, aki szintén kapott egy példányt a véleményből. Neki kell jelezni a fenntartó önkormányzat felé azt, hogy van náluk egy ellátandó gyerek. A szakértői véleményben szerepelnie kell annak is, hogy heti hány óra fejlesztő foglalkozást kell nyújtani a gyerkőcnek, illetve annak is, hogy ezeket kik végezhetik. Minél előbb szakembert kell találni. Az ellátás módja, formája, ideje már részletkérdés.
Az alapján, amit leírtál, a gyerkőc súlyos részképességzavarral küzd. Részképességzavarnak nevezünk mindent, ami "disz-". Mindezek ép intellektus mellett jelentkezhetnek. Esetetekben diszlexia (olvasászavar), diszgráfia (írászavar), illetve diszcalculia (számolási zavar) áll fenn. Ettől nem kell megijedni, mert megfelelő terápiával, illetve óravezetéssel, differenciálással, nagyon jó eredmények érhetők el.
(Nekem van egy ilyen tanítványom, aki még emellett hallássérült is, és nagyon szépen fejlődik, kívülálló meg sem mondja, hogy van valami részképességzavara.)
A felsorolt fejlesztendő területek pedig a gyógypedagógusnak nyújt támpontot a terápia kiválasztásában. De ezeket otthon is, játékos formában, észrevétlenül is tudod fejleszteni te is. Ha kíváncsi vagy, hogy ezek mit takarnak, akkor majd azt is leírom.
Az, hogy 2 főnek számít az osztálylétszámban, az csupán "iskolapolitika", ami valójában csak az intézménynek fontos. Mivel a gyerkőc segítségre szorul, így őt a létszámban 2 főnek kell számítani. Így lehet némileg szabályozni azt, hogy ott, ahol egy sajátos nevelési igényű gyerek van, ne legyen túl nagy az osztálylétszám.
Egyelőre ennyi, de ha van még kérdésed, szívesen válaszolok rá, ha tudok.

Üdv.: Ditta