Hej Rotyisok! (48/49 - 52/53)

Ki emlékszik a tolvaj, ignorant cselédlányból lett párttitkárra, Békési Pálné-ra?, aki az 50-es évek elején csillogott a Rotyiban (mondhatnám, a rötyiben). Ö az egyedüli rossz emlékem, máskülönben sok szeretettel emlékszem az ott töltött 6 évre.

Az iskola kórust Faragó Kálmán bácsi vezette, egyszólamú mozgalmi dalokat üvöltö kisfiúk voltunk, (csak a "Szulikó"-t tercelte a Bársony meg én). Késöbb Borsody László tanár úr, a híres "FuruGLa" vette át az énektanítást (mert "FarÁgó" tanár urat áthelyezték, azt hiszem a Hernád utcába). Nála már nívósabban zingöltünk.

Egyik legszebb emlékem, mikor 1980-ban az Operaházban vendégszerepeltem, mint a "Szöktetés a szerájból" Ozmin-ja, kedves Furugla tanár úr még életben volt, s eljött az elöadásra. Késöbb a lakásán el "Györi Barack"-oztunk. A finom, mandula-ízü Schnaps feloldotta nyelvünket, megemlékezve az akkor még mindíg - de nem annyira mint 56 elött - dühöngö kommunizmusról. Akkor már öszintén el tudott mondani mindent a háború utáni nehéz idökröl, mint késöbb Potondi tanár úr is.

Potondi János tanár urat egy életen át kerestem a "Golden Vanity" miatt, s 1992-ben, újra Budapesten járva megtaláltam. (Nagyon hosszú és szép történet, amit most nem írok le). Sokszor meglátogattam, gyermekeimmel együtt is, és igaz barátság fejlödött ki közöttünk, melynek halála vetett véget.

Jaj de szép lenne, ha valaki el-emlékezgetne velem ezekröl az idökröl!!!

Üdvözöllek benneteket,

Feri