Muszály!  :-)))!

  Aztán Genovában is fölmentünk a kikötőben az étteremhez vezető vaslépcső fölső placcára. Az étterem még zárva, a lépcső viszont vmiért nem, pedig lent/fönt kapuk vannak. A haditervem az volt, hogy lassan a lépcsőhöz séta, onnan kettesével a fokokon fölfutunk. Ha vki üvölt azt ugye nem is sejtjük, h nekünk szól... Mire utánunk ér már 3 percet kilátóztunk:-))). Aztán persze szófogadóan lemegyünk, hisz akkor tudtuk meg, hogy nem szabad. Végül nem jött utánunk senki, mi pedig behúzódtunk, hogy ez így is maradjon, lentről ne lássanak. Megreggeliztük a csodaszaláminkat a napon és tudtuk: ez az élmény örökre a miénk marad.