Félreértettél, ugyanis nem gondoltam hónapokon át tartó nyomásgyakorlára.

Abban nekem is volt részem, végül éppen (kizárólag!) az állandó gyerekkel való nyaggatás miatt szakítottam az előző barátommal (éppen a napokban nősült, jön a poronty... és még mindig rám haragszik, ahelyett, hogy felfogná, hogy azzal, hogy szabadon engedtem, lehetőséget adtam neki a boldogság megtalálására)

Tehát nem erre gondoltam, hanem egy fokozatos felvezetésre, ami lehetőséget ad arra, hogy az ember esetleg megbarátkozzon a gondolattal. Egy nap alatt nincs az az ember, aki felelősségteljesen meg tud hozni egy olyan életre szóló döntést, aminek az ellenkezőjét vallótta majd fél évszázadig. A "derült égből zongora" legalábbis nálam, soha, semilyen témában nem nyerő, döntéskényszerben elutasítom a dolgokat, ha azonnal kell dönteni valamiről.

A blogban író csaj kicsit később magától megváltoztatta a véleményét - ezért vélem úgy, hogy nála nyerő lehet a fokozatos, nem lerohanós taktika.