Nincs jelentősége a sporttárs üdvözlésének, viszont nemes gesztusra vall, hisz a kerékpáron múlik földünk egészségi állapota, innentől minden bicajőrült szent ember a szememben. Aki csak sportol, de főleg ők aki nap mint nap 20 km-re így jár dolgozni. Ami a bicajkúltúra törékeny oldala az a csőlátású elmebeteg kerékpárosok.

 Sajnos naponta több autót vezetek, beosztásom révén ami azt jelenti óránként más kategoriába ülök.  Busz, teherautó, terepjáró, stb. A kerékpárosokat hosszú percekig követem mire biztonságosan ki tudom őket kerülni, véletlenűl se sodorjam el őket (egy autónyi távolság!) ez számomra fontos.  A bánatom az, hogy amikor biciglizek csemetéimmel, sportrajongó társaim a bizonytalan úttartású gyerekeim mellett közel 40-el húznak el alig 1-2 cm el. Viszont az utakon soha nem mennek negyvennel mert akkor a Km órám mindig 15-20 at mutat. Miért van ez?  Retorzió, bosszú, nagyképüség, szándékosan (most féljenek tőlem is).  Egyáltalán felfogta az ilyen sportárs, hogy mi a következménye annak, hogy az apja elött nyársalja fel a gyerekét egy ilyen? Nem játszótéri bicajozásról van szó mert pici gyerekeimmel már 15-20km-eket tekerünk mostanában 6 és 8 éves gyerekekkel.

  Nektek mi a véleményetek erről?