3. nap: Jules Verne nyomán elindultunk megkeresni a lejáratot a Föld középpontja felé. Reykjavíkból az 1-esen indultunk ÉNY felé. Ismét áthaladtunk a tenger alatti alagúton, majd Borgarnesnél letértünk az 54-esre, ami egy jó minőségű főút. Útközben láttuk ezt a vízesést egy kis kitérővel. A háttérben látható rozoga hídon mentünk át. 2t-s teherbírást írt, de nem néztük volna ki, hogy elbír, de nem volt gond.



Az 55-ös út kereszteződése után kezdődik az igazi vulkanikus rész. Ez az első klasszikus vulkán, ami az úttól nem messze áll.
Lávamezőkön át folytattuk az utat.
Majd tavak mellett haladtunk el, amelyeket gyönyőrő hegyek öveztek. A felhők alja a földet súrolta.
Az 56-os út kereszteződése után továbbhaladva az 54-esen gyönyőrű vízesések következtek.
Az 54-esről letértünk az 574-esre, ami továbbra is jó minőségű út és megérkeztünk egy mini településre, Buðirba, ahol nagyon érdekes a tengerpart. Aranysárga homokból emelkednek ki a lávafolyamok.
A következő megálló egy kis halászfalu, Arnarstapi volt. A képről is látszik, hogy milyen "remek" volt az időjárás, egy 10 perces felhőszakadást vészeltünk át az autóban. Itt látható Barður emlékműve, aki egy legendás izlandi hős.
Nagyon közel Arnarstapihoz fekszik Hellnar, amelyik szintén egy kis halászfalu, döbbenetesen szép sziklafalakkal.
Innen néhány kilométerre fekszik Malariff, ami gyakorlatilag egy világítótorony egy lávamező közepén. Innen vethettünk egy pillantást a Snæfellsjökullra, amelynek teteje felhőbe burkolózott, pedig ott van a lejárat a Föld középpontja felé.
A nap csúcspontja Dritvík tengerpartja.
Döbbenetes sziklafalak, sziklaalakzatok és egy hajókatasztrófa mementója, mindenfel szétszóródott hajóroncsok. A tábla szerint szándékosan van úgy hagyva minden, ahogy a hullámok a partravetették a roncsokat.

Az 574-esen továbbhaladva egy nehezen észrevehető (kis tábla jelzi) kis rázós mellékútra kanyarodva be lehet hajtani egy kráter belsejébe.


Következő megállónk Ólafsvík városa volt. A város maga nem túl látványos, de mögötte van egy szép vízesés.

Az 574-es út visszacsatlakozott az 54-esbe, így ezen haladtunk tovább vízesések, tengeröblök, fjordok mellett. 2 fjordon keresztül híd is átvezet, ahogy korábban az 1-es úton Borgarnesnél.

Az 54-esről letértünk az 58-as útra. Az 54-es innentől sokkal rosszabb minőségű, így a visszatérést nem arrafelé választottuk, mert már viszonylag későre járt és nem lehetett volna 90-nel haladni azon az úton, inkább csak 50-60-nal. Az 58-as út visz a Snæfellsnes félsziget fővárosába, Stykkishólmurba. Innen kezdődik az izlandi szigetvilág többezer apró szigettel, amit a monda szerint óriások téptek ki Izlandból és dobáltak a tengerbe.


Elindultunk visszafelé Reykjavíkba az 58-54-56-54-1-es utakon át. Az 56-os egy jó minőségű átkötés a félszigeten keresztül. Az tengeri alagút előtt az 51-esen (szintén jó minőségű) tettünk egy rövid kitérőt Akranesbe. Nem nagy szám település, de legalább tankoltunk egyet. Itt 2 koronával még olcsóbb is volt a benzin. :-)
Az 51-esen az 1-esre visszatérve és harmadszor is áthaladva a tenger alatti alagúton megérkeztünk a szállásra.

[folyt.köv.]