nem sci-fi, 1700 éves irodalma van a témának, de hagyjuk.

A Kálváriát tisztelettel övezték, de nyilván csak a keresztények, akiknek erre az időre már számos virágzó közösségük volt, és egyre inkább elkülönültek a zsidóktól is - már csak azért is, mert a nemzsidók sokszorta többen lettek kereszténnyé. Egyébként akkor is tisztelhetsz valamit, ha nem tuidsz odamenni.

/Azt meg nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a tisztelet és a vallásos áhitat között mekkora a különbség. Jóval a tárgyalt kor utáni példa, de szent Ágoston pl. károsnak tekintette zarándoklatok gyakorlatát, viszont Szent Jeromos jeruzsálembe költözött, hogy a szent helyeken imádkozhasson. A mai értelemben vett, lelki érdemnek betudott zarándoklat a korai keresztényekre nem jellemző, persze a korai keresztény korban is látogatták a keresztények jeruzsálemet, de ezt nem tekintették érdemnek az Úr előtt/

az üldözésekkel kapcsolatban nincs igazad, ha a Neroi üldözéseket legendának vesszük, akkor is tény, hogy Domitianus üldözte őket ( igaz, ő mindenkit üldözött, de több szenátorát is azért végeztette ki, mert szimpatizáltak a kereszténységgel), septimus serverus pedig megtiltotta az áttérést a zsidó vagy keresztény hitre (ez 200 körül volt), mert veszélyt látott az egyre népszerűbb kereszténységben.

Még egy adalék a végéhez: Niceai zsinat keretein belül Konstantin tulajdonképp hatalmi erőszakkal próbálta egyesíteni az akkor már egymással szemben álló keresztény szellemi mozgalmakat, egységes birodalmat és egységes vallást szeretett volna kialakítani. ebbe a koncepcióba beleillett Jeruzsálem egyfajta keresztény központtá alakítása, egy közös szent hely kultuszának létrehozása, amihez minden keresztény ragaszkodni tudott.