"a kereszténységnek kb. a 4. század végéig nem voltak szent helyei, ezt pogányságnak tartották. a szentek, zarándokhelyek kultusza csak később alakult ki"

A IV. század vége kicsit túlzás, de abban alapvetően igazad van, hogy először az Újszövetség megíródott valahol (legvalószínűbben Egyiptomban), aztán annak ismeretében, utólag hozzágyártották a helyeket. Az Újszövetség helyleírásai szvsz úgy keletkeztek, hogy a diaszpóra-zsidóság bizonyos körei az évi egy lehetséges jeruzsálemi látogatások alatt némi ismeretre tettek szert a térség földrajzáról, amit megosztottak az evangéliumok szerzőivel, vagy az is lehet, hogy a Szent Márkként ismert személy maga tartott terepszemlét.

A kereszténység első évszázadaiban ugyanúgy létezett jeruzsálemi zarándoklat, csak akkor még általában a várost célozta, feltehetően a Siratófalat, mert a zsidók is oda jártak. A legfőbb keresztény zarándokhelyet, a Szent Sírt ponosan dokumentálható módon alkották meg. Egy Helena nevű keresztény római asszony fejébe vette, hogy "megkeresi" Jézus mártírhalálának pontos helyszíneit. Jó logiszikai bázisról indult, mert fia, Constantinus volt Róma császára. Helena elzarándokolt Jeruzsálembe, egyetlen támasza az Írás szövege volt, miszerint Jézust az Olajfák hegyén (amiről addigra senki se tudta biztosan, hol van), azaz egy az óvároshoz közeli dombon feszítették keresztre, és amikor leszedték a keresztről, rögtön eltemették, azaz nem lehetett messze a sír a keresztfától. Amikor Helena körülnézett, azt tapasztalta, hogy a jeruzsálem-környéki dombokon keresztek erdeje magasodik. Ezek az utolsó, Diocletianus-korabeli keresztényüldözéskor állíttattak, amikor gyakorlatilag kivégeztek minden jeuzsálemi keresztényt, aki nem tudott elmenekülni. Helena feltehetően nem volt történész, vszleg azzal sem volt tisztában, hány évszázad telt el Jézus kora óta, így biztosra vette, hogy a Szent Kereszt ezek között van. Saját korában logikus, számunkra mégis megdöbbentő módszerhez folyamodott, hogy eldöntse melyik az. Előhozatta a környék összes gyógyíthatatlan betegét (vszleg leprásokat) és összefogdostatta velük a kereszteket. Amelyik beteg gyógyulásnak indult (vagy nem is volt leprás, csak téves diagnózis alapján különítették el), azt a Szent Kereszt gyógyította meg, tehát amelyiket ő fogta meg, az Krisztus keresztje. A közelében talált - feltehetően valamikor ténykleg sírnak használt - gödröt meg kinevezték a Szent Sírnak, mondván, hogy üres, tehát ez az.

A római, konstantinápolyi és compostelai zarándokhelyek úgy keletkeztek, hogy korábbi pogány templomokat alakítottak át, tehát ott szó sem volt, hogy az adott helyet ténylegesen kötötték volna Péter, Pál vagy Jakab halálához.