Vitáznék veled ebben is :) Egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy palesztinához kellene kapcsolni a kereszténységet, mint vallási mozgalmat. ennek nemcsak Krisztus tanítása mond ellent, de az a tény is, hogy a kereszténységnek kb. a 4. század végéig nem voltak szent helyei, ezt pogányságnak tartották. a szentek, zarándokhelyek kultusza csak később alakult ki.

Mint ahogy te is írod, a templom lerombolása után a zsidó vallást is új alapokra kellett helyezni, mégpedig az addigi, templomközpontú vallásból egy sokkal inkább szellemi, helyhez kevésbé kötődő vallás lett. ebbe a tendenciába a kereszténység is beleillik. Flavius azért nem foglalkozik sokat a kereszténységgel, mert nem látja annak jövőbeni jelentőségét. Ő inkább egy, a zsidóságon belüli/ abból kilépő szellemi áramlatnak látja, egy új, népszerű rabbi nyitottabb, a nem zsidók számára is elérhető tanításaként. a keresztények nem egycsapásra különültek el a zsidóktól.

Hogy a kereszténység nem is járt volna júdeában? tény, az ortodox zsidó közösségben nehezebben terjedt, mint a "pogány" területeken, mivel a zsidók erősebben ragaszkodtak a vallásukhoz, ráadásul a templom lerombolása a vallás szerepe, mint a zsidó nemzeti identitástudat része jelentősen megerősödött. Ennek ellenére kialakultak virágzó keresztény közösségek a szentföldön, bár a sorozatosan végigsöprő háborúk viszonylag gyorsan és gyakorta megváltoztatták a terület etnikai és vallási összetételét. Paradox, de a palesztinai (keleti) kereszténységnek a (latin) keresztes háborúk adták meg a kegyelemdöfést.