sose át nem gondolták, hogy mi az hogy reform, és mi az hogy valódi esélyegyenlőség és hogy Orbánnak mennyi mindenben volt igaza akkor, amikor fasisztákoltak korábban

Attól, hogy Orbánnak esetleg igaza lehetett volna valamiben, ha állított volna valamit, holott lényegében soha nem állított semmit, a szónak abban az értelmében, hogy a társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelelő és azok értő elemzése által visszajelzett ítéletek alapján gyakorlati megvalósításra alkalmas eljárásokat vázolt volna, de azt viszont igen következetesen és kimunkáltan tette, az az állítás, hogy a szó közmegegyezésnek megfelelő analogikus-metaforikus értelmében fasiszta, még igaz lehet.

És én is úgy látom, hogy igaz: annak idején elég pontos és rendszerszerű megfeleléseket mutattam ki a korai Mussolini és a kései Gömbös, illetve Orbán elnök úr szövegeiben.

A fasisztázással nem az a baj, hogy nem igaz, hanem az, hogy irreleváns: nem lehet egy történelmi analógia terminusaiban kifejezni azokat a konkrét és időszerű ellenvetéseket, amelyeket a baloldal és a liberálisok tejes joggal vetjettek volna fel. Ehhez azonban természetesen önmagukat és releváns kérdésekről szóló álláspontjaikat  is meg kellett volna fogalmazniuk, majd megvédeniük, amihez egyrészt és főleg gyávák, msárészt teljesítménytelenek voltak.

És ezt fedték le az egyébként nem jogtalan fasiszta analógiával, ezzel megakadályozva azt, hogy az Orbán elnök úr projektjének súlyos bajai a maguk konkrét mivoltában megfogalmaztassanak.