loysi válasz | 2009.04.27 00:49:55 Š (15706)

Pedig istenem, milyen jó lenne nagyüzemi melegvízrendszerek tervezése helyett itt fenni az ívet, és  hagyni, hogy az ország legjobb, legszebb  irodalmi nõinek  vágyas pillantásai virtualiter melegen meg-megnyalják intellektusunk  fínom idegekkel átszõtt  érzékeny  makkját.

Előzmény: Fő Bundy (15693)

 

Ez nem pajzán szöveg, kicsim, ez meglehetősen durva szöveg, s némileg ízléstelen is. Hidd el, nem muszáj élből az átszőtt makkal jönni az interneten; van annak, szegénynek, úgy is elegendő baja!

Figyelj ide, megmutatom, milyen a szellemes dévajkodás!

Mindenekelőtt idézem az egyik tegnapi hozzászólást (talán olvastad is), majd rögtön a pajzán kommentárt hozzá: 

 

efzsuzsa válasz | 2009.04.26 15:20:15 Š (15679)

Cinikus vagy, nem játékos.

Előzmény: Gondoljátok meg (15675)

 

Valóban?! Nem játékos? És ezt te honnan tudod? Kipróbáltad? Mert nagynak tényleg jókora, ez a kavarásaiból kitűnik, ám attól még nyugodtan lehet játékos is!

Š

 

 

Ennyi. Nincsen benne nyalás, szopás, makkolás, miegymás, nincsenek benne direkt fogalmak, csak finoman cizellált félrehallás van lebegtetve. Érted már? A kettős (kritikai) értelem, az benne a szellemes, már hogy ugyebár lehet játékos ez is, meg persze lehet játékos az is, illetve hogy nem szabad fasz módján idézni Máté Zsuzsannát...

 

 

loysi válasz | 2009.04.27 00:49:55 Š (15706)

… az ország legjobb, legszebb  irodalmi nõinek  vágyas pillantásai virtualiter…

Előzmény: Fő Bundy (15693)

 

Akkor most mi van? Én nézegetek itt maszturbációs hévvel köténykére, vagy engem pillantgatnak a legjobb, legszebb irodalmi nők makkolási célzattal? El kéne már dönteni! Vagy netán kölcsönösen pillantunk?

 

Továbbá: kik vannak még itt legszebb, legjobb nők irodalmilag, hogy rakjam mán én is a makkot a melegvízbe?! Kicsodák? Mert néhány fényképet láttam fölhordva, ám az csak egyetlen szép irodalmi nőt ábrázol! Egyet. Kik vannak még itt szépségesen vágyas pillantással? Hadd lássam!

 

Egyébként tessék csak nyugodtan elhinni a bácsinak: a nőt egyáltalán nem az irodalmisága teszi, de még csak nem is a szépsége, az „exteriőrje” (ahogy az öregecskedőn nyáladzó Verebes mondja), hanem épp az enteriőrje; vagyis két jellemző enteriőr-tulajdonság varázsolja a nőt nővé.

Az egyik az illata. Ebben, mi férfiak, olyanok vagyunk még, mint az állatok. Vagyis csalhatatlanok. Tessék elhinni: azt a férfit, akinek van orra a nő illatához, még a legrafináltabb parfümmel sem lehet félretájékoztatni, nemhogy egy túlszagló Máté Zsuzsanna-idézettel!

A nő másik lényegi enteriőr-tulajdonsága: a mozdulata. Ahogyan a kezét a pohárhoz emeli például, vagy ahogyan a vállát megmoccantja, ahogyan pillant, elmosolyodik… Vagyis mi úgy nézzük a nőt igazából, miként a hegyek lábának bozontjára szokás tekinteni. Esteleg följebb valamivel:

 

Nézem a hegyek sörényét –
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
– amint elfut a Szinva-patak –
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

 

Villantja, meglebbenti, előrebiccenni, megrezzenni, elfut, fakad – mind-mind mozdulat; és figyeljük csak a sorrendet: pusztán az igékből összeáll a villanással kezdődő s az orgazmus-fakadással beteljesülő szerelem.

 

Ilyen egy zseni verse.

 

Szerintem jóval erotikusabb is, mint az idegekkel átszőtt makkocska nyalogatásának profán képzete. (Noha ez valóban ízlés dolga.)