Szóval.

Ha kitalálok egy hőst, akire ráaggatom mindazt, amit a korszellem egy tisztességes messiástól elvár, akkor nyilván arról is szólnia kell a sztorinak, hogy mi a közönség feedbackje. Már csak azért is, hogy a gyarlóbbaknak is legyen kivel azonosulni Pilátuson és Júdáson kívül. Egy fiktív sztori a fiktív sztori. Pontosan tudjuk, hogy Jókai kiről mintázta Baradlay Richárd alakját. Meg aztán a szabadságharc történelmi tény. Ettől még nem készpénz, hogy Tallérossy Zebulon vagy Ramiroff Leonin nem az író agyszüleményei, akik a sztori cselekményét segítik. Pedig sehol, semmilyen forrás nincs arról, hogy ne éltek volna...