Ha az ember gondolatait (már ha vannak) szeretné megosztani egy ilyen magas szintű fórumon, akkor szükségkép tanulnia kell, ettől-attól történetesen Máté Zsuzsannától, hogy Gadamériről ne is szóljunk. Ha az emberből sikerül kiirtani minden önbizalmat, amit sok éven keresztül gyűjtögetett, akkor kénytelen általa nagyra tartott személyek gondolatait idézni. Mit lehessen tudni, hátha bejön. Nem jött be! Ugyan úgy lefikáztad, mint mindenki mást. Ami engem szerfelett megnyugtatott, hiszen feltehetőleg nem csak én vagyok a szemedben balfácán. Arra gondolni sem merek, hogy esetleg te lennél, aki túlságosan magasabbra nőt a többi kalásznál. Mint tudjuk az ilyen magas kalászoknak sorsuk írva vagyon.

„Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.”

Egy mondat, két csoda! Hagyjuk Gadamérit. Szerinted ez is marhaság? Persze, nyilván hiszen nem te, illetve József Attila mondta. Kimásoltam egy szótárból, hogy a „csodálatos” fogalomra milyen megfelelők lehetnek: rettentő, iszonyú, kiállhatatlan, nyomasztó, bámulatos, különös, hatalmas, erős, ügyes, okos, jártas, tiszteletreméltó. Véleményem szerint, mindkét esetben a „csodálatos” ismétlése volt a legelfogadhatóbb.

Mark Twain írt egyik regénye előlapjára (lusta vagyok előkeresni, azt hiszem a Huckleberry Finn kalandjai) valami olyasmit, hogy aki ebben a regényben követendőt talál, azt lefogják lőni, és így tovább, szóval azt akarta mondani senki ne akarja utánozni a főhőst. Nos egy ilyen figyelmeztetést Nietzsche is tehetett volna egész életműve elé. Talán nem szabadultunk volna meg egy kataklizmától, de legalább nem vele takargatták volna a szennyest.
Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, Nietzschét nem kellene olvasni, tanulmányozni, hanem azt, hogy a ránk hagyott szóhalmazt csak nagy körültekintéssel használjuk fel. Ne feledjük, ebből az örökségből egyaránt táplálkozhatott Dr Goebbels, és akár a szentéletű Teréz Anya is. Hogy ki milyen gyöngyöket szemelget ki a bőséges anyagból, az a világban betöltő helyzetéből adódik, vagy a morálhoz való viszonyából.

Aki túl van a jón is, a rosszon is. Nos az, nyilván a tudás birtokában is érezheti magát. Nagy dolog az, ha valaki tutira tudja mi a jó és mi a rossz. E tudás megszerzésének következménye a paradicsomból való kiűzetés, feltéve, ha jók az értesüléseim. A jó és rossz ismeretének túl levősége, már megbocsáss, a morál túlterjengőségét kérdőjelezi meg. Mert azt mondja: A morál pontosan olyan amorális, mint minden egyéb a világon, maga a moralitás is az amoralitás egyik formája.

Tehát ebből azt szűrheti le, aki felmentést akar elkövetendő elitélendő cselekedeteiért, a morális és az amorális között lényegi különbséget nem lehet tenni.

Figyeld csak meg a politikai pártok gyakorlatát. A moralitás szent nevében, merthogy természetesen az igazság az ő oldalukon van, miket művelnek. Rágalmazás, gyanúsítás, az éppen hatalmon levők erényének aláaknázása, nevének megváltoztatása, (Fletó, Vezénylő tábornok, liberálbolsevik, fasiszta, nácikok, komenisták stb.) szisztematikus permanens üldözés és gúnyolás.

Gondold meg: frizúnéni, publinéni nem sorolom. Aki ilyeneket állít egy olyan valakiről, akivel sohasem találkozott, nem sértett meg, még csak pályafutásuk útjai sem keresztezi egymást, valójában teljesen értelmetlenül öncélú, az a moralitás vagy az amoralitás kőszikláján áll?