No, akkor már csak a meghökkentés szó jelentését kell tisztáznunk, és meg is oldottuk a lét titkait, amit esterháézy még csak nem is fürkész rendesen.

A megismerés terrénumán a meghökkentés azt jelenti, hogy elolvasol egy mondatot, és megakadsz. Azt mondod: nocsak. Hátradőlsz, és elolvasod még egyszer, mert a mondat olyan tényt vagy érzést közölt veled, amire nem számítottál, és amelynél érzed, hogy érdemes a megfontolásra, legyen annak befogadás vagy elutasítás a vége. (Az elutasítás is válthat ki tiszteletet a mondat /gondolat/ iránt, nem csak azt kell megsüvegelnünk, amivel egyetértünk.)

A mai magyar értelmiség nem hökkenti meg közönségét. Nem kényszeríti megtorpanásra, nem indít be vitát, gondolkodást, nincs semmi, amit érdemes felcsippenteni és továbbvinni. Például az itt sokat emlegetett Esterházy mondatai kimódoltak, gyakran érezni rajtuk a mesterséges meghökkentésre való törekvést, de egyre kevesebb sikerrel.

Ennek "köszönhetően" a serkentő gondolatok - sajnos - ma sokkal inkább a politika világából érkeznek, sok érdekes ötletet látok a mai politikai elit tagjaitól, némelyik kifejezetten igényes szellemi munkára és tájékozottságra utal, jó vitákat látok például a büntetőjog, alkotmányjog, közgazdaság jelesei között. Ennek komoly konzekvenciája a kultúra erőtlenedése, társadalmi hatásának gyöngülése, sőt, mondhatni szünetelése. Remélem nem megszűnéséről van szó, hanem inkább arról, hogy művelői (tisztelet a nagyon csekély számú kivételnek) nem képesek a megváltozott kor érzületeinek közvetítésére. Például a filmnyelv terén érzékelhető ácsorgás, toporgás, tanácstalanság egyenesen elrökönyítő és szégyenteljes.

Ezért van talán, hogy Esterházy a MAGA által felvetett kérdésre sem tud tisztességes választ adni, a kulturális elit blöfföl, böffent csupán jóllakottan.