A műalkotásokban persze mindig másokkal találkozunk, nem direkt önmagunkkal. (Még abban sem, amit mi magunk hozunk létre - ha éppen alkotók vagyunk.) Azáltal kerülünk bele mégis, hogy üzenetet keresünk benne a magunk számára. (A "magamra ismerés" szófordulatot visszavonom.)

 

"a természet szerénységét által ne hágd: mert minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát." Valószínűleg erre a hamleti esztétikára gondoltam - konkrétan persze nem, hanem ezt sikerült rövid közhelybe sűrítenem -, és ebben benne van az a mintaadás is, amit mondasz. ("Hamleti esztétika" persze nem létezik, maga is csak egy műalkotás része, nem tudományos felismerés. Viszont gyakran hivatkozott gondolat, ha tetszik, ez is közhely.)

 

A Dávid-példa nagyon érdekes. Itt aztán a természet szerénysége meglehetősen által van hágva, nagyjából semmi nem érvényes rá a hamleti gondolatból. Viszont könnyen el tudom képzelni, hogy a maga korában meghökkentő volt (a monumentalitásával és a korabeli üzenetével, esetleg a naturalizmusával is). Ma a tökéletes és utolérhetetlen férfiszépség megörökítéjőnek tartjuk elsősorban. Holott a maga korában konkrét megrendelésre készült - ráadásul az aktuális hatalom megrendelésére -, a feladata pedig politikai üzenet közlése volt. A rettenthetetlen és legyőzhetetlen erő jelképe, "simán" politikai propaganda. Ma a reneszánsz szépségeszmény, életérzés, ízlés megtestesítőjét látjuk benne leginkább (és talán a XVI. századi Itália lenyomatát is - ennyiben mégis "ráerőltetem" a kb. 100 évvel későbbi hamleti esztétikát).

 

Ilyen lenyomat nyilván Szolzsenyicin műve is, egy másik századé. Bizonyára 500 év múlva is érdekes lesz. Azt nem tudom, akkor meghökkentő lesz-e, okoz-e sokkot bárkinek is. De akkor is érvényes lesz. Abban nem vagyok biztos, hogy a meghökkentés bármilyen műalkotás kritériuma lenne.