Ahogy a Nagyi (Törőcsik Mari) mondja a Szamárköhögésben: gyöngemáz...

 

Tudniillik van erről már szöveg itt is, van róla szöveg itt is. Be lehet osztani Május Elsejéig, aztán megint lehet jönni vele. Érdemben, ontopik.

 

 

„amikor Eichmannt dícsérted”

 

Na ez viszont már valóban új. Egészen friss szöveg. Szinte mai. Csakhogy. Én sajnos Eichmannt nem dicsértem soha életemben. Sem hosszú í-vel, sem rövid i-vel. Ismétlem: soha. (Megmondanám, ha dicsértem volna.)

Vagyishogy ez az eichmannozás már a legalja a dolognak. Ez már túlvisz bennünket minden szamárröhögésen.

 

Egyébként ennek a sunyigörénykéző fazonnak sem volt szava az imént idézett akkut zsidózáshoz. Jól látható: ezt a szerencsétlent is csak az én görénykém izgatja, de valami egészen eszelős módon, pedig, nem győzöm hangsúlyozni, nem az én sunyikám itt az érdekes (akár föláll az ő pici görényfarka, akár nem), hanem a Babarczy Eszter itt az érdekes. Teccik tudni?! Néki ugyanis nincsen sunyigörénykéje. Nyílegyenes a jelleme, mint a közelítve távozó messiásvitorla útja a horizonton.

Nem én mondom, maga Gördülő Kő írta. Korábban. Amikor még egészen jó volt ez a topik.