Igen, az állat nem tud dönteni külvilági hatások nélkül, de az ember tud a tudatalattijából meríteni és az alapján dönteni.

Ha valakinek van tudatalattija, akkor már nem létezik számára a külvilág? Mert a logikádból valami ilyesminek kéne következni.

Az állításom: A szubjektum nem képes szabadságra, mert lényéből következik a külvilág léte, így attól nem lehet független. Amint a világból megszületett, abból levált, attól elhatárolódott a szubjektum, már létrejöttével egy választ ad a vele egyidőben létrejövő külvilágnak. Létezésének minden pillanat párbeszéd, kölcsönös egymásra hatás a külvilággal. A tudatalatti létrejötte egy újabb osztódás, így a tudatalattival való kapcsolattartás szintén nem teszi lehetővé a szabadságot, sőt kizárja azt.

Ezt cáfold, ha tudod. De ne azzal, hogy a disznónak nincs tudatalattija. Mert előbb azt az állítást is bizonyítani kell.

 

A tudatalatti valóban külvilág hatás által történik, de a múlt hatásai kerülnek előtérbe, mikor a tudatalattiból merítünk.

Mi köze van ennek a mondatnak az én állításomhoz? Szabad, vagy nem szabad?

 

Vagyis nem a jelen környezeti hatás szabja meg mikor mit teszel.

Értem. Tehát ha a tegnapi pofont ma visszaadom neked, akkor azt szabadon tettem, nem a te hatásodra. Hogy tehetnél nekem akkor szemrehányást érte? Hiszen a szemrehányás pillanatában a pofonom már nem a "jelen" környezeti hatása, hanem a múlté.

 

Ha életcélt állítasz magadnak, akkor nem egy pillanatnyi intuíció fogja azt belőled kiváltani.

Ez a mondat nagyjából megáll, csak semmi köze nincs a vitánkhoz.

 

Az embernél van fogalmiság ,az állatnál nincs,

Hóhohó, már megint becsempészel bugokat a szövegbe. Már hogy ne lenne fogalma az állatnak, amikor bonyolult műveletek elvégzésére képes, féltékenykedik, hatalmat gyakorol, megalázkodik, és hagy ne soroljam tovább. Ajánlom figyelmedbe az Animal Planet, National Geographic, Spectrum stb. adókat.

 

és emiatt egzisztenciája a téridőn kívüli Istennél egyetlen időtlen akaratként nyilvánul meg.

Na, ez magas nekem, mint tyúknak az ólajtó. Az állat egzisztenciája Istennél időtlen akarat, ez az állításod. Mit kezdjek ezzel az állítással? Mit bizonyítasz vele? Mit támaszt ez alá?

 

És ez az akarat mondja ki, hogy a Szeretetet választod, vagy az Istennélküliséget.
Mi köze ennek az állathoz? Mi köze a szabadságoz? A választás kényszere mitől szabadság? Azt állítottam, magamat idézem, hogy Akkor vagyok szabad, ha bármit tehetek. Ha lehetőségem a Mindenség, a "bármi" két ellentétpólusa közötti választásra korlátozódik, akkor rabságban vagyok.

 

Nem ok nélkül figyelmeztette Isten az embert, hogy ha eszik a Jó és Rossz közötti megkülönböztetés, választás fájáról, akkor zűrök lesznek. És ez a zűr neked a szabadság? Nem szeretnél inkább olyan lenni, mint Ádám és Éva a paradicsomban, ártatlanul, meztelenül, amikor még nem tartottak fügefalevelet maguk elé? Amikor még Istennel, és az egész Mindenséggel Egységben voltak?

 

De neked is ajánlom a logikaitorespontok.blog.hu oldalt.

Nem szeretem, ha rám akarnak tukmálni valamit, annál inkább nem veszem meg. Szeretek magam, szabadon dönteni. Szabad akarattal.