egyet értek Gyuri utassal.

lehet szidni mindenkit, ha Merciből átültetnek mondjuk egy Hyundai Atos-ba (azér a Q400 nem Trabi, na :) ), de úgy gondolom, normális ember nem dolgozik saját maga ellen.

ergo ha folyton morgok, szidom az Atos-t, elmondom mindennek, úton-útfélen, mindenkivel erről panaszkodom, akkor saját magamnak teszek rosszat. ferde hangulatban dolgozni az Atos-on sokkal rosszabb, mintha kihoznám a helyzetből a legjobbat.

lehet vitatni, hogy miért pont épp a Dash, de most már tökmindegy, itt van, repülni kell vele és kész.

úgy gondolom, normális ember elfogadja a döntést, és megpróbálja pozitívra fordítani a dolgot. kizárt, hogy ne lenne pozitív oldala a gépnek.

és ez a szerelőkre is vonatkozik.

mindenki örüljön, hogy van munkája, és nem csak ebben a válságban, hanem amúgy is.

ha az utasokért dolgozom, akkor az ő szempontjaikat nézem, az ő kellemes utazásukért k-u-t-y-a-k-ö-t-e-l-e-s-s-é-g-e-m mindent megtenni.

be kéne fejezni a siránkozást, az úrhatnám hozzáállást.

mind a magyar szerelőgárda, mind a repülőszemélyzet van annyira intelligens és tehetséges, hogy a gyermekbetegségeken (mármint a cégnél új típusként), esetleg kikerülhető gyengeségeken (konstrukciós- és egyéb) átlökdösse a gépet.

minden, de minden gépnél találhatunk fikázni valót. a 767-eseink öregek és kopottak, a 737-esek kevés székkel mennek a súlyukhoz képest, a vécéik szűkek, a folyosó szintén, a Fokker szintén kivénhedt, szűk és kopott, a CRJ klímája lefagyasztotta a lábamat, fejnél meg meleg volt, szűk, stb stb stb, vég nélkül lehet folytatni.
repültem ATR-rel is, az sem jobb a Dash-nál, sőt.

egyszóval: álljon már le a kedves állomány a sírással, és dolgozzon legjobb tudása szerint - igen, a nehézségek mellett ki kell tudni hozni a legjobbat egy repülésből.
ezért dolgoznak ott, ahol.

a kórházi nővér, orvos is mindent megtesz az éhbérért, ahogy a tanár is (a kivétel pedig nem indok, vagy példa az ellenkezőjére.)

pont.

és nem, nem vagyok Malév-menedzser, sem rózsadombi ficsúr.