"Én azt olvastam - azt hiszem Rushdi egyik könyvében, azután meg az interneten, hogy Indiában az ókortól fogva élt egy igen jelentős zsidó közösség, akik eredetileg mint zsoldosok kerültek a szubkontinensre.

Így értelmet nyerne - vagy értelmet nyerhetett az akkori emberek számára - ha egy létező zsidó közösségbe ment volna téríteni."

India az idők kezdete óta befogadó és nem kirekesztő állam. Egyes népcsoportok vallásgyakorlásának korlátozása, üldözésük vallási okokból az iszlám hódítással jelent meg. Ennek köszönhetően a világ összes népe és vallása potenciálisan jelen van/volt Indiában.

Amit mondtál az indiai zsidókról, az könnyen elképzelhető. Az viszont roppant valószínűtlen, hogy valaki néhányadmagával odavetődik Júdeából és pont megtalálja azt a néhány zsidót egy európányi szubkontinensen. A tamás-keresztények Dél-Indiában, a Malabar-parton élnek, amely egész Indiához képest kb. úgy aránylik, mint egész Európához a Kárpát-Medence. És azért pont ott élnek, mert Mezopotámiával, a Perzsa-Öböl térségével és Ománnal ennek a területnek voltak a legintenzívebbek a kereskedelmi kapcsolatai, márpedig azok a nesztoriánus missziók, amelyektől a tamás-keresztények Bibliája származik, egyértelműen ezeken a területeken működtek. Hivatalos nevük is Szent Tamás Szír-Malabár Egyháza, ahol a "szír" a nesztoriánust jelenti, mert ők hívták magukat "Keleti Szír" vagy "Káldeus Szír" egyháznak. A rituális nyelv a latin előtt a tamás keresztényeknél is a káld nyelv volt, ahogy a nesztoriánusoknál is, akik azóta eltűntek az iszlám tengerben. Egyébként ez az "egyház" nagyon érdekes volt, missziósai eljutottak nem csak az arabok és a perzsák közé, de ahogy Indiába, úgy Közép-Ázsiába, Kínába, Japánba és Kelet-Szibéria természetvallású népei közé is.

A tamás-kereszténység keletkezése úgy nézhetett ki, egy Tamás nevű nesztoriánus arab hittérítő vitte el nekik a Bibliát 500 körül. Ő van eltemetve Mehinaparban Tamás apostolként, mert személyét az évszázadok alatt összeolvasztották névadója személyével. Ne feledjük, hogy a tamás-keresztényeknek az iszlám kalifátus megszületésével minden kapcsolata megszakadt a világ összes többi keresztényével és csak ezer év múlva, a portugál jezsuita missziók által találkoztak újra keresztényekkel. A Carpini és Marco Polo féle átutazók semmilyen kulturális hatást nem gyakoroltak rájuk.