They had to count them all
Now they know how many holes it takes to fill the Albert Hall - jegyzé meg helyesen John Lennon már a hatvanas években.

A lyukakat előbb fel kell mérni, egyenként, mert együtt csak ürességet képeznek, amivel nem tudsz mire jutni, egyenként kell velük foglalkozni, nem pedig tömegben, falkában, hordában.

 

Hogyan lesz a sok lyukból tér (Albert Hall) ? -  csakis úgy, ha megszünteted lyuk-állapotukat, darabonként, egyénenként, mint a szevasztopoli csatában, megszámolva és kitöltve.

 

Ráadásul nem csak keserves aprómunka ez, hanem önveszélyes is. Mert az előítélet falába ütközve adódhat, hogy a fal téged is elnyel, mint a Pink Floyd hősét, és tűnődő-vergődő-kétkedő értelmiségiből az injekció hatására (There is no pain, you are receding) határozott radikálissá bábozódsz át a fekete limuzin hátsó ülésén, mi több, hőssé válsz a rád váró őrjöngők szemében (I've got some bad news for you sunshine, Pink isn't well, he stayed back at the hotel), majd magad vezetteted ki és állíttatod falhoz a melegeket, zsidókat, szipusokat és a pattanásosokat (Who let all of this riff-raff into the room?), hiszen a megtért bárány alkalmasint értékesebb jószág, mint aki már évek óta ott béget és büdösödik az akolban és az idegeidre megy?

 

Mi van akkor, ha az előítéletre ráhúzott eszmerendszer téged is lenyűgöz a maga szilárd egységességével, esetleg benned magadban vált ki disszonanciát, és a végén magadtól kezded mondani, hogy Jé, tényleg, amit ezek műveltek, az valóban hazaárulás, hogy is lehettem eddig ilyen vak?

 

----------------------

 

"I once was lost, but now I'm found,

was blind but now I see"

 

Remélem, hogy Eszterünk nem ezen az úton jár, amikor kaszárnyáért kiált.