Kedves takarito! Ha a "Ne ölj" szellemi értékétvel azonosítod magad, akkor a fizikai élet elpusztítását úgy hiszem, hogy azt már legmélyebb gondolatodban is elveted. Mindig fontosabb a szellemi elveket tisztázni, hogy az ember csakis a legtisztább szándékokkal viselkedjék felebarátaival szemben. Azon nem fogok Veled vitatkozni, hogy Mózes mindamellett, hogy korához képest rendkívül felvilágosult volt, voltak túlkapásai is az bizonyos, amikor az egyiptomi menekülésük során nem felejtették cipelni az aranyat és ezüstöt. Ami egyben azt jelentette, hogy nem volt hajlandó megszabadúlni az anyaghoz való ragaszkodásától. A bibliai egyitomi rabszolgaságuk egyúttal a testhez viszonyult rabszolgaságukat is jelentette. Így gondolkodásmódjuk is az anyaghoz való ragaszkodást jellemezte. Nomármost az efajta gondolkodás szüleményei (gyermekei) nem felelhetnek meg az egyetlen kiválasztott nép erkölcsi magatartásának. Ezért van kihangsúlyozva a tízparancsolatban....."féltőn szerető Isten vagyok a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek". Aki előnyben részesíti a földi (anyagi) gondolkodásmódot, elveti az Istent igy hát törvényszerüen elveti a saját Énjét( a valódi Szellemi Énünk, ami a valódi élet sarja) is. Vagyis gyűlöli azt. Ha valamit egy rosz gondolatra alapozunk annak csak negyedíziglen is csak rosz alapjai lehetnek. Mózes egy teremtői korszakban a barázdákat szántotta. Az keményebb munka mint a magvetés. A magvető Jézus volt. Eljön az aratás ideje is. Az mégnagyobb szellemi érettséget követel. Az lehet, hogy még szomorúbb lesz, amikor felszínre kerül önfejüségük árnyoldala, mert a mai életmód nagyon távol áll a lélek érettséghez.