„(nos, hát javaslatodra elolvastam háromszor is előbbi mondatot, úgy döntöttem maradhat, még a félreérthetősége okán is)”
Konkrétan nem javasoltam neked semmit. Egyébként, ha javasoltam volna valamit, akkor mindenképp azt mondom, hogy adott esetben nem elegendő háromszor újraolvasni egy mondatot. Ha te például negyedszer is elolvasod, amit írtál, talán nem hagyod el a névelőt, a kötőszót és a vesszőt. Sőt talán még azt is észreveszed, hogy nem azt írtad le, amit mondani akartál. Nem a „félreérthetőség
okán”, hanem a „félreérthetőség”
ellenére – ugye?!, nagyjából ez a gondolat motoszkált a fejedben!
Egyébként pedig nincs félreérthető mondat. Ezt Kuncze sem tudja, te sem tudod, Babarczy Eszter sem tudja, és ez az egyik döntő oka annak, hogy nem tudtok fogalmazni. Félre lehet érteni valamit, ám
kizárólag azt lehet félreérteni, ami félreérthetetlen. Csak éppen vannak emberek, akik a pontosan megfogalmazott szöveget is félreértik. Ám ami nem a szöveg hibája.
Történt itt (ezen a topikon) például, hogy írtam egy ironikus mondatot, amellyel a cigányokat lelőni igyekvő közszereplőket gúnyoltam. Egyértelmű volt az irónia. Annak persze, aki ért az olvasáshoz. Mire jött egy bunkó moderátor és félreértette azt, ami nem volt félreérthető, úgy értelmezte, hogy én akarom „
fölakasztgatni” a cigányokat.
Ismétlem: ez nem a mondat hibája.
A moderátor pedig törölt hozzászólást, nicket, mindent, amihez a bunkója hozzáért. Életemben először (és nagyon utoljára!) megreklamáltam az intézkedést (a reklamálásra szakosított moderátori topikban), mire a moderátor (a moderátori válaszra szakosított moderátori topikban), a füle botja nem sok, annyit meg nem mozdított magán, sem azt nem mondta, hogy bocseszka, sem azt, hogy juszt is neki van igaza, semmit. Úgy ahogy mondom:
semmit. Ezért nevezem bunkónak az illetőt. Merthogy valakinek nincs érzéke az iróniához, hát, istenem… De hogy még csak nem is válaszolni egy tisztelettudó hangon megfogalmazott fölvetésre?! Modortalanság. Moderátori modortalanság. Röviden: bunkóság.
Ismétlem: mindez nem valamely mondat hibája.
Tehát: ami félreérthetetlen objektíve, az félreérthető szubjektíve. Például moderátornak kell lenni hozzá. Szubjektíve.
Amit „félreérthető mondatnak”, kijelentésnek neveznek általában, az félre
vezető mondat, kijelentés.
Félreérthető a megfogalmazó szándéka lehet, de csakis a félrevezető fogalmazás, illetve az olvasó szemantikai érzéketlensége (moderátori képzettsége) okán.
„… nem én mondom, hogy világkorbácsolásban vagy vétkes, hanem magad mondod. Az, hogy én adtam a szádba a kijelentést, vagy Petőfi, a fene se tudja. (nos, hát javaslatodra elolvastam háromszor is előbbi mondatot, úgy döntöttem maradhat, még a félreérthetősége okán is)”
Ez – mint fentebb vázoltam – nem félreérthető (de még csak nem is félrevezető) mondat, hanem viszont két hülye mondat.
Én soha nem mondtam, hogy világkorbácsolásban volnék vétkes. Ergo ezt még te sem adhattad a számba. Petőfi sem. Petőfi nem is ismer engem. Én ismerem őt, de ő nem ismer engem, ebből is látszik a kettőnk közti tájékozottságbeli, műveltségbeli különbség. Sőt Petőfinek már nem is áll módjában pótolni a hiányt… hát… hacsak addig Morvai ki nem talál valamit a költő újraélesztésére is.
A „félreérthetőség” tartalmára való dilettáns célozgatásról pedig csak ennyit: ha férfi vagy, akkor menj a francba, nálam rossz helyen kereskedsz, ha viszont nő vagy, akkor egyszerűen nem tudod, hogy ama mórickai relációban ki kinek és mit ad(hat) a szájá
ba. Ha nő vagy, fölcserélted a „félreérthetőségi” szerepeket.
A pajzánkodáshoz nem elég gusztustalannak lenned. Sőt ellenkezőleg! A pajzánkodás az, amely megköveteli a halálpontos (félreérthetetlen) fogalmazást. Hadd tegyem hozzá: Petőfit idekeverni (mint szájba adó aktort) külön ízetlenség, és még akkor is az, ha te magad vagy Morvai Ferenc, s szent meggyőződésed, hogy Petőfi nő volt, egy barguzini postamester csontfarkú leánya.
Kérdezd meg B. Anikót, ő már tudja (
talán): a rossz mondat szmájlival is rossz mondat, így természetesen zárójeles magyarázgatás kíséretében is rossz.