Sziasztok! :-)

Április 4-én 22,15 órakor megszületett Dániel kisfiúnk, paraméterei: 2640 g és 51 cm.

Tegnap hazajöttünk (igaz, saját felelősségre), mindkettőnkkel rendben van minden, most próbálunk belerázódni a mindennapokba.

A szülés macerásabb, hosszabb volt ezúttal, de kárpótolt a tény, hogy sikerült gátvédelemmel megszülni Danit. Éjszaka repedt meg a burok, hajnali 5-kor értünk be a kórházba, ahol megállapították (ctg), hogy nem elég hosszúak a fájások. Délelőtt 10-kor kaptam tágítóballont, az délután 3-4-kor esett ki, addig csak nyűglődtem. Onnantól viszont már jöttek rendesen a fájások, de még mindig lassan tágultam. Este 8-kor már folyamatosan Mókus szavai jártak a fejemben ("áldom a nevét annak, aki feltalálta az edát"), így jelentkeztem én is epidurálért. Akkor már nem tudtam kezelni a fájásokat, ellenálltam nekik, és úgy sokkal nehezebb volt az egész. 9-kor már hatott az eda, 10-ig kaptam pihenőidőt, addig "jól" kipihentem magam, és kicsivel 10 után már elkezdtünk készülődni a tolófájásokhoz. Azokat már teljes egészükben megéreztem, jóval erősebbek voltak, mint Orsival, volt is egy pillanat, amikor úgy gondoltam, hogy kész, ez a gyerek már nem fog kijönni, ottmarad. ;-) De kijött kb a 4. tolófájásnál, rámtették, és mindjárt jobban éreztem magam. ;-)))

Sajnos mivel a betöltött 37. hét előtt érkezett, és még a vércukra is leesett, ezért inkubátorba került, onnan csak másnap (szombaton) 11-kor kaptam meg, kb 2-kor (délután) elkezdett enni, és azóta is eszik rendesen (van is mit).

Nekem pedig hőemelkedésem lett a kórházban, egy nap után szólt az egyik nővér, hogy fejjem le a melleimet, mert nagyon sok bennük a tej, úgyhogy attól van a hőemelkedés. Ez be is jött, fél órával később már 36,6 volt a hőm. Ennek ellenére még egy napot bent akartak tartani megfigyelésre, de úgy döntöttem, hogy saját felelősségre hazajövünk. Dani súlya elkezdett emelkedni, és igaz, hogy sárgul, de eszik jó sokat, úgyhogy inkább itthon szerettem volna lenni.

Hát dióhéjban ennyi, később jelentkezem képekkel is. :-)