Egy egészen rövidet megér.

Alapvetően más korosztályhoz tartozom. Úgy mondják a szociológusok: generációs az eltérés. Egyszerűen nem tudom (persze nem is akarom) eldönteni, hogy az Orbán Viktorok, Bayer Zsoltok, Babarczy Eszterek, Szíjjártó Péterek, Fodor Gáborok inkább idióták-e, vagy inkább alattomosak. Egy biztos: a fejükön egészen másként tapad a haj. Én a Lendvai Ildikók, Bauer Tamások, Lengyel Lászlók, Kuncze Gáborok, Vásárhelyi Máriák, Krausz Tamások… korosztályához (vagyis a „nagy generációhoz”) tartozom, ami azt jelenti paradox módon, hogy személy szerint egyikkel sem értek egyet számos alapvető kérdésben (sem Vásárhelyivel, sem Krausszal például), ám valahogy mégis közelebb érzem őket magamhoz, mint az ilyen Szíjjártó-Bayer-Babarczy-féle embereket. Félreértés ne essék, egyáltalán nem előítéletből, nem vagyok előítéletes. Hanem a fasz tudja, miért.

 

Babarczyban tehát nem Babarczy érdekel, egyáltalán nem ő, hanem például Almási, Eörsi, Esterházy viszonya Babarczy Eszterhez. Hogyan lehetnek a korosztályombeliek (Esterházy, Verebes), sőt a még náluk is idősebbek (Almási, Eörsi) akkora vén marhák, hogy hasra esnek egy lebilincselően tehetségtelen frizu néni előtt?!

Ez érdekel elsősorban, ezt vizsgálom itt, Szíjjártó pedig részemről merőben le van kakilva.