A topicot olvasgatva nem állhatom meg, hogy én is el ne mondjam saját észrevételeimet, véleményemet a Dűne-sorozatról.

Először is kezdjük azzal, hogy én a sort az "utódok" által elkövetett előzmény trilógiával kezdtem (Atreides-, Harkonnen-, Corrino-ház). Egész egyszerűen azért, mert abban az időben nem tudtam beszerezni az alapsorozat nyitókötetét, így arra gondoltam, hogy amíg ez sikerül, addig elolvasom az előzményeket. Nem kellett volna, most már tudom, bár az eleje még nem is volt olyan vészes. De haladva a történettel egyre inkább azt éreztem, hogy olyan ez a két írócska, mint a gyerek, aki felveszi az apja ruháját, és abban bohóckodva próbál felnőttebbnek látszani. A hatás néha mulatságos, sokszor groteszk, de általában felejthető. Kivéve a legutolsó részt, a Corrino-házat, amely már nagyon átesett a ló túloldalára: ennyi öncélú, értelmetlen vérengzést eddig még egy könyvben sem tapasztaltam (eszembe is jutott, hogy talán nem véletlen a magyar kiadás borítójának a színválasztása). Ennyit tehát az előtörténet három kötetéről.

Utána következett a Dűne, ezzel viszont már nagyon meg voltam elégedve, előzetes várakozásaimat is messze túlszárnyalta. Ahogy a végére értem, nagy várakozással vettem kézbe a sorozat következő kötetét, A Dűne messiását. És itt eljön az a pont, amikor elmondom, hogy mindezt miért Tierce tavaly novemberi hozzászólására reagálva mesélem el. Tierce ezt írta:

 

"Ez annyira gyenge. Most komolyan. Tényleg szánalmas az egésznek a nyelvezete. És biztos nem a fordító hibája :)"

 

Ő persze az utódok egyik különösen gyenge sorára tette ezt a megjegyzést, amivel egyébként teljesen egyet is értek. Csak az utolsó mondaton akadtam fenn:

"És biztos nem a fordító hibája"

Ez a megjegyzés fájó pontomra tapintott, ugyanis ki merem jelenteni, hogy az alapkötet után az eredeti sorozat többi része a pocsék magyar fordítás miatt szinte élvezhetetlen. Ez különösen igaz A Dűne messiására, de a következő négy rész erényeit is jelentősen beárnyékolja.

Ez szerintem egyértelműen a pénzhajhász kiadó hibája. Az ilyen pocsék fordítás merénylet az író emléke ellen, meg kellene büntetni a kiadót érte! Hatványozottan igaz ez a Dűne-sorozat esetében, ami egy annyira bonyolult világot mutat be, és olyan sok érdekes gondolatot vet fel! Ezt hitelesen visszaadni csak igényes fordítással lehetne.

Lem óta tudhatjuk, hogy az amúgy rétegműfajnak számító sci-fire is lehet jó fordítót találni. Miért nem tesszük ezt meg Lemen kívül a többi nagy klasszikussal is? Emlékszem, némelyik Asimov-fordítás is súrolta a lécet, de azok még elfogadhatóak voltak. Miért pont Frank Herbert művét csúfolták meg ennyire? A hemzsegő elírásokról, helyesírási hibákról már ne is beszéljünk.

Amúgy nemrég értem az eredeti hat regény végére, és egy kis tépelődés után nekiláttam A Dűne vadászainak is. Alig harminc oldalt olvastam el belőle eddig, de már ez is kezd a Corrino-ház brutalitására hajazni...