(csakazértisvalamimás :o))

Képzeljétek, Boldinak egy kis probléma akadt az egészségével, ezért két hétig nem mehet suliba. A tanítónénijével megbeszéltük, hogy pénteken bemegyünk a suliba kicsit meglátogatjuk őket. Mire beértünk, egy nagy csomag fogadott minket, benne az összes házifeladat illetve azok, amivel ők ezalatt az idő alatt foglalkoztak/ fognak foglalkozni, valamint egy doboz színes rúd, mert az is kell néhány feladathoz. Nagyon meghatódtam, hogy még erre is volt ideje, ereje a tannéninek, hogy gondolt arra, hogy a gyerek ne maradjon le az anyaggal.

Ja, és megoldódott az írásproblémánk is. Sok dícséret és egy ceruzaváltás kellett hozzá. Kitalálta a tantónéni, hogy vegyünk 0,7-es ceruzát. Amióta az van, azóta egyre kevésbé töri a hegyét, vagyis nem nyomja rá annyira a ceruzát és így egyre szebben kanyarognak azok a fránya betűk...

Ja, és középsőkirálykisasszonyt is felvették ugyanoda, ahová Boldi jár, úgyhogy legközelebb 4-5 év múlva Menyussal felvételizünk. Addig béke, nyugalom... vagy legalábbis most így képzelem ;o)))

S.