Doppelstangel válasz | 2009.04.04 22:20:08 Š (15126)

Remélhetőleg a falak, melyeket tákolsz, szilárdabbak, mint mondataid.

Előzmény: Fő Bundy (15125)

 

 

„Szarba nem lehet szöget verni” – tanítja a Mester, és nagyon igaza van. Mondhatsz te bármit, ezeknek mindenre van egy frappáns, „csípősen surjános mondatuk”, mely mondatokon a másik Mesterrel (az Ákossal) már ’93-ban is pontosan „3 órán át” vitáztak telefonon, és persze nagyon konstruktívan, gyümölcsözően, ti. mindkettőjüknek „köllött a pénz”. A „tákolni” ige jelentését éppúgy nem ismerik, miként az „alantas” melléknév jelentését, ám vitáznak a dologról órákon át, majd a telefonszámlából adóalapot képeznek.

Azért fogalmazok többes számban, mert Mester Ákos szövegei is dugig vannak fontoskodó képzavarokkal; számtalanszor reméli ő is szilárd falak tákolását a 168 Órában, a szavakat ő is egymás tetejére rakja fogalmazásilag (kötésbe, cementes majterrel), miként a kőműves a téglákat faltákolás közben, a mondatot fölfelé húzza, mert a fölső határ itt is a csillagos ég… tulajdonképpen mindegy is, egy a lényeg, hogy a szilárdan tákolt (tákoltan szilárd) mondat rá ne omoljon Surján miniszterre, de még kevésbé dőljön rá Princz Gáborra magára. Merthogy mindenkinek „köll a pénz”.

 

Az efféle gigászi stiliszták leginkább egymásba bírnak szöget verni, amidőn kollektíve tákolnak falat barnán képlékeny állagukból – tanítanám, ha magam is Mester volnék, amolyan ákosan Mester.

Ők jobbára egymásba verik bele. Egymásét verik egymás fülébe, olykor akár 3 órán keresztül; amíg a csúcsra nem érnek – csúcsidőben?, csúcsidőn kívül?

Nem tudni. Csak azt tudjuk, hogy mindig, mindig telefonon keresztül. Megyesi örökbecsűjével élve: „Mákos egy fasz”-ok.

Vagy talán nem?

Én mindenestre napok óta ezen merengek: vajon melyik hülye volt a hívó fél, melyik fizette a telefonszámlát, merthogy az nagyjából annyira rúghatott, mint a honorárium bruttó összege. Netán riszteltek ezen is? Miként a kedvezményes kamatozású banki kölcsönökön? Nem tudom őszintén szólva, biztos valahogyan megoldották, hiszen a Matávnak is köllött a pénz. Mindenesetre, ha főszerkesztő volnék, magam is így cselekednék: minimum három órát vitáznék minden Surjánölő Szent Györggyel egy-egy csípősen surjános mondaton. Praktikusan. Ezt tenném, bizony úristenemre mondom, ezt tenném, ám én – amilyen hülye vagyok – mindig csak lapzárta után.