Doppelstangel válasz | 2009.04.04 07:35:34 Š (15112)

Emberkénk tehát a maga nagyságát Megyesi Gusztáv bevetésével akarja megerősíteni. Azt azért nincs pofája mondani, hogy ő maga egyszer sem engedett mondatot kihúzni, sőt, még csapdába is esik, mert elismeri, hogy Megyesi is engedett mondatokat kihúzni, csak aztán megelégelte... szóval beszél összevissza.

Előzmény: ohlulu (15104)

 

Nem akarnék számomra ismeretlen meredélyre hágni, tehát csakis a közvetlen, személyes tapasztalataimat mondom: a Népszabadságnál nem szokás megkérdezni a szerzőt (legalábbis bizonyos szerkesztők részéről), nem kérdezik meg, hogy a akarja?, nem akarja?…

Szerintem Bossányi korrekt ember volt, ám őt is „megszerkesztették” valahol, nem egyszer, nem kétszer. Tehát – amennyire én tudom – Megyesinek az a volt a gondja, hogy a megkérdezése nélkül kutyultak bele a cikkébe. Ráadásul hülyén.

Három szerkesztőt ismerek, aki, ha kifogása volt, nem húzott, nem „javított” élből, hanem először telefonált, úgymint Mester Ákos, Bossányi Katalin és Faragó Vilmos. (Hangsúlyozom: ez szigorúan saját tapasztalat.) P. Szűcs Julianna pedig semmiről nem vitázott (velem), hanem ha nem tetszett néki egy szó, egyszerűen nem közölte a cikket és kész. Ami szerintem hülyeség (mert a szerző tévedhet is), ám P. Szűcs korrektsége ilyen értelemben elvitathatatlan. Újra hangsúlyozom, kizárólag a magam tapasztalatairól beszélek, tehát könnyen elképzelhető: P. Szűcs csak velem viselkedett így, nyilván tudta, engem fölösleges győzködni elvi, esztétikai kérdésekben, csak az idejét pocsékolja vele.

Merthogy olyan vagyok én, mint a titán. Vídiatitán. A szerkesztők szerették, amiket írtam (már persze, ha olyasmit írtam, amit szerettek), engem viszont – személy szerint – nem szeretett senki. Tudom, hihetetlenül hangzik, de tényleg így volt. Minden szerkesztőségnél baszottul utáltak. Ez ténykérdés.