Doppelstangel válasz | 2009.03.27 11:53:59 © (14551)
’93-ban… Surján Lászlóról leírtam nála egy alig bántó sorocskát, 3 órás nyavalygó és aggodalmaskodó telefonbeszélgetésben igyekezett erről lebeszélni - sikerrel, mert egyrészt meguntam, másrészt köllött a pénz, van ilyen…
©
Doppelstangel válasz | 2009.04.03 13:04:33 © (
15100)
Ja, mert te a levegőből élsz, barom.
Meg is látszik rajtad.
Előzmény: Fő Bundy (15098)
Hogy egész világos legyen:
nem ítélkezem. Én pusztán undorodom. És csakis szubjektíve undorodom.
Nem tudom, ez a fazon miből él valójában, hogyan él, mekkora a családja stb., de nem is érdekel, mert nincs jelentősége. Így is, úgy is jogom van viszolyogni az olyan emberektől, akik például annyira fontosaknak tartják az ő mindenkori véleményüket, hogy képesek annak terjesztéséért akár „
3 órás nyavalygó és aggodalmaskodó telefonbeszélgetést” is végigszenvedni (már abban az esetben persze, ha nem hazudik ez a szivar), majd ugyanezen állításukat simán áruba bocsátják, merthogy „köllött a pénz”, szóval, azt hiszem, jogomban áll tőlük magánemberként erősen iszonyodni. Sajnos én 1993-ban már eléggé nagyfiú voltam (noha ma sem vagyok húgyagyú), tehát pontosan tudom (emlékszem), 1993-ban még a tökfejek is meg tudtak élni
tisztességes munkából. Senki sem szorult arra, hogy elárulja a nézeteit, jelzőit, metaforáit, eszmei, esztétikai értékeit. Legalábbis gazdaságilag nem. Hogy mentálisan rákényszerült-e? Az más kérdés. Az már gyári probléma.
Megengedem, elképzelhető, hogy az idézett publicistának gyógyszerre „köllött a pénz”, esetleg nyugdíjas csirkelábat vásárolt belőle a kisközértben (kb. 2–3000 forintról lehetett szó, s akkor még jó bőven számoltam), mondom, ezt akár el is hihetem, teljesen mindegy, ti. sok olyan embert ismerek, aki viszont inkább szerényebben él (rosszabb esetben nyomorog is), ám a tisztességét (ha van néki) nem bocsátja áruba. Egyszerűen nem képes rá. Illetve nem éri meg neki. És ezeket az embereket nevezik nagyképűen balekoknak a fönt idézetthez hasonló gerébernők. Mert ők ugye nem balekok, ők bármi szemétségre képesek, olykor a lehető legnagyobb gátlástalansággal. (De vehetek példát az újságírásból is. Megyesi anno úgy hagyta ott a gazdagon fizető napilapot, amikor a szerkesztők elkezdték buzerálni a mondatait, mint a szél. Szerényebben él valamivel, de fontosabb számára, hogy ott dolgozzék, ahol minden bötűjét úgy közlik, ahogyan ő leírta. Van ilyen is.)
Na most, csak azért variálom ezt ilyen hosszan, mert manapság telis tele van a közélet szaremberekkel, „megélhetési politikusokkal”, „megélhetési szakértőkkel”, „megélhetési publicistákkal”... Akiknek mindegyre „köll a pénz”. Merthogy nem a levegőből élnek.
Az a gond tulajdonképpen, hogy muszáj velük egyazon levegőt szívnunk, ugyanis levegőből csak ez az egy van – amit itten közösen szívunk. És pontosan azért undorodunk néha egy picikét, hogy legalább ne
szívjunk nagyot. Egyebet nemigen tehetünk, ti. ezek mindenütt ott vannak, mindenbe belezabálnak – mindenütt kurvára „köll” nekik „a pénz”.
